Endless Legend bemutató
Csodák világa, Auriga
Ugyan a Civilization VI, október 21-én jelent meg, és
rajongással telve vártam is rá, az Endless Legend nem fog elsüllyedni a feledés
homályában. Azt már sejteni lehet, hogy egy körökre osztott stratégiai játékról
van szó, azonban annyi és olyan csavarokkal tették tele, amelyek újra és újra
visszacsábítanak Auriga földjére.
A játéknak teljesen önálló fantasy - néhol sci-fi – világa van, amely tele van érdekes lényekkel, gyűjthető alapanyagokkal és olyan mértékű kreativitással, amivel mostanában ritkán találkozom.
Auriga, az újjászületett bolygó
Felépítendő civilizációnk helyszíne Auriga, mely egy a Földünkhöz
hasonló bolygó. A planéta felszínét és a rajta addig élő civilizációt azonban természeti
katasztrófa sújtotta, amikor eljön újra a béke és a természet is alábbhagy a
tombolással, a játék számunkra akkor kezdődik.
Az Endless Legend hiába épít a már jól ismert körökre osztott játékok
alapjaira, nagyon jól kidolgozott világa, és játékmenete frissként hat, és jó
ideig az is marad, nehéz ráunni.
Az Aurigán található nyersanyagok sokszínűek, ugyan léteznek az általunk is ismertek, mint az arany, vagy bor, de vannak anomáliák és stratégiai nyersanyagok is. Amennyiben egy területet uralunk a térképen, vagyis van már városunk az adott területen, akkor megkapjuk az ott fellelhető nyersanyagok plusz pontjait. Ezek mind a különböző alapvető tulajdonságainkat növeli: tudomány, ipar, dust/por, étel és befolyás. A térkép hatszögű mezőkből áll, és minden mező bír valamilyen tulajdonsággal. Városunkat érdemes olyan helyen alapítani ahol a fenn említett nyersanyagokból elég sok van. De vigyázat, van olyan frakció, akik tudományt nem képesek alkalmazni maguktól, tehát nem is jelöli nekik a térkép, hogy hol mennyit lehet „termelni”, ellenben ők lopni vagy vásárolni tudják ezt.
Nehéz elmagyarázni pontosan, a nyersanyagok és fejlődés
ilyen szintű összefonódását. Nem hasonlítható teljesen a már megszokott
mechanikához. Készüljön fel mindenki, az Endless Legend nehezen átlátható és jó
párszor neki fog újra ugrani mindenki, mire sikerül megértenie, mi és hogyan működik.
A játékban lévő egyik legfontosabb erőforrásunk a dust – vagyis por – lesz. Nem arany, vagy mithrill, bár ezek is fellelhetőek a világban kiegészítő cikként. A dust egyfajta erőforrás, energia ami mindent átjár és képes materializálódni. A különböző népek mind ugyanarra használják, ezzel lehet egységeket vásárolni, bővíteni városunkat és a fejlesztésekhez is ez szükséges. A különböző frakciók másként tekintenek a porra. Mindenkinek alapvetően másra kell. Itt fonódik össze gyönyörűen – többek között – a félelmetesen jól kidolgozott világ és játékmechanika. Kulturális okokból bizonyos népek csak fizetőeszközként tekintenek a porra, míg mások ebből nyerik életenergiájukat és mágiájukat. Csodálatos a játék ilyen szintű összetettsége.
Elf, ork, törpe szentháromság
Végre! Az Endless Legend főként azzal hódított meg engem, hogy teljesen önálló világa van. Kilépett az alcímben említett szentháromságból. A fejlesztők fogták a fantasy és sci-fi kliséket és vagy kidobták az ablakon őket, vagy annyira átdolgozták, hogy sírva tudnék fakadni a gyönyörűségtől.
Persze lelhetünk hasonlóságot mondjuk a Wild walkers és az
elfek között. Mindez addig tart, amíg meg nem ismerjük kultúrájuk, nem mellesleg a kinézetük
is azért eléggé más. A vadonjárók ugyan természetszerető nép, de éppen ebből
óhajt kikecmeregni. Uralkodójuk eldöntötte, hogy ideje elhagyni az erdőket és
civilizációt építeni. Különleges tulajdonságuk a „sharing” ami annyit tesz,
hogy képes hihetetlen mély bestiális ösztönöket felszínre hozni. Ez a
sámánisztikus kultúra lenyűgöző, és köze nincs az elfek eleganciájához. Vadak,
életszerető és hedonista népek ők, akik túlzásba vitték a „sharing” használatát
és elvadultak, ezzel majdnem a kihalásba sodorva saját fajukat.
Minden frakcióval eltérő játékstílust ismerünk meg. De nagyon. Amennyire
eltérőek a kultúrák, annyira eltérő a velük való játék is. Kezdetben, még az expanziók
előtt, nyolc játszható frakcióból választhattunk, azóta ez bővült hárommal,
vagy ha úgy vesszük néggyel. Ugyanis az emberszerű Vaulters frakció második
úgymond mellék frakciója lettek a Mezarik.
Elképesztő, hogy még két hasonló fajból is sikerült két eltérő játékmódot
felépíteniük a fejlesztőknek. A legújabb kiegészítő, mely a Tempest nevet
kapta, végre kiviszi a játékot a tengerre is. Eddig ugyanis a víz maga igazából
semmi másra nem szolgált, mint közlekedésre. Most viszont megjelentek vele új
erőforrások és egy új játszható frakció, a Margawr.
Az Endless Legend rendelkezik némi rpg beütéssel is. Van hősünk egy-egy
seregünk élén – a későbbiekben több is lehet – akinek van képesség fája
elosztható pontokkal, és az általunk talált tárgyakkal erősíthetjük.
Változatosságot hoznak még a területeken található mellék frakciók. Ezeknek
faluját meghódíthatjuk, lerombolhatjuk. De magunk mellé állítva, fontos erőt
képviselnek egy nagyobb háború során. A harcrendszer szintén eltérő, mint más
hasonló játékokban. Nincs képernyőváltás, és ugyan lehet automatára állítani a
harcokat, nem érdemes. Egy ütközet során a kamera ráközelít a mezőkre és az
adott területet alakítja át harctérré.
Ódákat tudnék még zengeni az Endless Legendről és kiegészítőiről. Régen találkoztam ennyire mechanikájában és világában összetett játékkal. Minden egyes frakcióval jó játszani és biztos vagyok benne, mindenki megtalálja az ő kedvencét – nekem az Allayi és Ardent mages a kedvenceim. Nem írtam még arról, hogy a játék mindemellett még gyönyörű is, éppen annyira kidolgozott részleteiben amennyire kell, a zene pedig bármikor, akár órákig hallgatható. Frakciónként vannak apróbb főbb melódiák is. Annyi színesítő elemmel borít be minket ez az egyébként nevetségesen olcsó játék, hogy felsorolni is fárasztó. Akkor pedig még nem beszéltem a játék kidolgozott mitológiájáról… kész valahol itt robbant fel a fejem a sok gondolattól. Irány a Steam és mindenki szerezze be legalább az alapjátékot, és a különböző akcióknak hála, tutira mindig meg lehet majd találni a kiegészítőket alacsony áron.