powered by www.bluechip.hu

Civilization VI teszt

Hatodszorra is elég civilizáltak vagyunk?

by Sommendáré
2016. November 04. 09:50
Címkék: teszt
Az első rész mikor megjelent még olyan kis töppentyű voltam, hogy csak néztem, ahogyan édesanyám játszik vele. A családban ő volt az első „gamer” és a mai napig a stratégiai, taktikai és point and click játékok királynője számomra. Mikor megérkezett a bejelentés a Civilization VI-ról, a nagybátyámmal együtt telefonáltak rám, hogy kell-e tesztet csinálnom róla és milyen a játék.

Tehát elég nagy múltra tekint vissza ez a játék, ha az én családomról van szó. Az összes résszel játszottunk és igazából soha nem voltunk elégedetlenek. De elnézve ama tendenciát miként is alakulnak a különböző franchise-ok újabb részei, volt bennem némi kételkedés afelől, hogy jó lesz a Civ VI. Ezt a gyanakvást azonban mintha csak egy friss szellővel elfújták volna, mikor beléptem először a hatodik rész főmenüjébe. Egyszerű és szép, és ismét gyönyörű zenével.

Szokás szerint sokat tölt a játék, de ehhez már hozzászokott a gyakorlott Civ játékos, meg aztán én mindig a legnagyobb mapot állítom be, hogy tudjak hol barangolni és tudja a gép hol elszórni azokat az idegesítő barbárjait meg városállamait. Nekem már az előzetes képek alapján nagyon tetszett ez az új grafika. A látvány üdítő volt, bár lehet, elfogult vagyok, mert a rajzfilmes stílust amúgy is szeretem. Ha nem illene az adott játékhoz, akkor kifogásolnám, de a Civhez tökéletesen passzol ez a bohókás, kissé leegyszerűsített, szép grafika. Nagyon sokan húzzák miatta a szájukat, ám az őskövületek, mint jómagam elégedetten mosolyognak. Az újfajta felfedezési nézet - vagy mi a fene - is újításokon esett át. A köd vagy felhőcske helyett most barnás a térképnek az a része ahol nem jártunk, és ha kilépünk egy belátható terület látótávolságából, akkor a nem belátott terület újra besötétül, ám látjuk a felfedezett nyersanyagok, épületek és városok sziluettjét - nekem ez is jobban tetszik, mint a régi megoldás.

Amit mindig hiányoltam, az a többi birodalom vezetőinek kicsit emberközelibb megjelenítése. Most viszont hihetetlenül jól szórakoztam egy-egy újonnan megismert hatalom első emberének szövegein. Élethű, ahogyan gesztikulálnak és a képernyőn keresztül ránk néznek. Nagy kedvencem Viktória királynő lett, aki egyetlen pillantással és legyező intéssel képes elhitetni velem, hogy én és a kis növekvő országom csak egy porszem az ő nagy birodalmához képest. Szabályosan éreztem azt az angol felsőbbrendűséget, ami elég sajátos. Plusz apróság, hogy minden nemzetfő saját nyelvén köszönt először minket.  Gandhinál tűnik fel egy érdekesség. Ha háborút kezdünk vele, akkor angol nyelven válaszol rá…


Kisebb nagyobb változások

Elérkeztünk a játék szívéhez, annak mechanikájához. Itt nem minden változtatás működik annyira jól, mint a látványnál. Megjelent a kerületek/körzetek megépítése amelynek köszönhetően könnyebben specializálhatunk városokat és immár nem csak a technikai fejlesztésekkel kell foglalkoznunk, hanem megjelent külön a Civics nevezetű fejlesztés ágazat is. Amint a technikai felfedezéseket, úgy a az „állampolgári jogokat és ismereteket” is mostantól bizonyos kör alatt kell felfedezni. A Civics lefedi az összes olyan fogalmat, amelyek nem technológiai felfedezést jelentenek. Az emberi és polgári jogok, politikai ideológiák és így tovább. Ez egészen jól működik, kicsit könnyebben le tudjuk választani, milyen rendszer szerint óhajtjuk irányítani kis birodalmunkat.


A kerületrendszer már kevésbé sikerült jól. Immár városon belül bizonyos épületekhez szükséges felhúzni egy hozzávaló körzetet vagy negyedet. Vagyis léteznek olyan épületek, amik egy negyedbe lesznek elhelyezve. Ez így elsőre nagyon jól hangzik, könnyebben lehet ellenőrizni mit hova építettünk és lehet kicsit rendszerezni a dolgokat. Viszont egy városban a negyedek száma – mint szinte majdnem minden – a lakosok számától függ és bizony elég sok ilyen körzet van. 

Szinte elkerülhetetlen, hogy bizonyos városok ne maradjanak el ezért fejlettségben másoktól. Hiába sikerül a városunkat egy bizonyos erőforrás termelésére ráállítani, egy idő után nincs mit építeni bele, hiszen van ”x” számú negyedünk, ezeket tele építettük és képtelenek vagyunk tovább fejleszteni azt, mivel az odavaló épületek egyszerűen elfogynak, de ugye új negyedet már nem fogunk tudni csinálni, mert vagy hely nincs rá, vagy a lakosság kevés. Tehát nehéz kiküszöbölni, hogy bizonyos városok ne maradjanak vissza fejlettségben. Elvégre a város lakhatása attól is függ milyen negyedekkel rendelkezik, és ha mondjuk kihagyunk egy fontosabb negyedet, akkor nem lesznek elégedettek a polgáraink, kevesebb lakos lesz, kisebb lesz a produktivitás így lassabban fejlesztünk. Ez pedig a 22-es csapdájának tipikus esete. Ebből pedig baromi nehéz kitörni. Tehát már a játék első köreitől fogva figyelni kell az eddig is nehezen fenntartott illékony egyensúlyra a szolgáltatások és lakosság között.  Ha pedig nincs elég polgár egy városban, akkor egyértelműen szinte megáll a fejlődés, hiszen nincsen emberi erőforrás az építkezésekre.

A csodák építése most is fontos elem, de sajnos nem adnak annyi pluszt, hogy érdemes lenne olyan sok időt és erőforrást áldozni rájuk, viszont a fenn említett probléma miatt van, hogy szinte kötelező őket megépíteni.

Út a győzelemhez

A családból mindenkinek más taktikája volt a győzelemre. Míg nagybátyám agresszívan játszott és elég hamar leigázta a többi játékost, anyám a diplomáciára gyúrt, én meg a Csodaépítéssel voltam elfoglalva és vagy a kulturális győzelemmel. A Civ VI-ban szintén adottak a lehetőségek, így többféleképpen is nyerhetünk. De ami fontos, mindenki a távoli jövőt nézze. Sok-sok kör le fog pörögni és minden döntésünket igyekezzünk úgy meghozni, hogy hosszútávra tervezünk. Ha valaki mindig csak a jelenkori kis gondját akarja megoldani, hamar beleborul a toldozgatásba és foldozgatásba.

Ami újdonság és egyben a játékban lévő győzelemhez is elengedhetetlen az a Kormányzás. Ez egy új eleme a játéknak és nagyon jót is tesz a sorozatnak. A már említett új Civics felfedezések, amelyek a kormányzásban fognak minket segíteni. Ezek által válnak elérhetővé a „Policy cards” nevezetű kártyáink, melyeket elhelyezve a kormányzat megfelelő üres rubrikájába, aktiváljuk a kiválasztott kormányzási módot. Így kicsit rugalmasabban tudjuk kormányozni birodalmunkat. Nagyon kellett ez a változtatás, mert így kevésbé merev és statikus a kormányzás. Van lehetőségünk igazodni egy a játékban előforduló helyzethez és nem ragadunk bele egy a későbbiekben rosszul megválasztott döntésbe. 

A kibányászható erőforrásokat tekintve kevés újdonság van, nem is nagyon figyeltem meg van-e. A grafikát néztem főleg, mert nagyon tetszettek bizonyos jelölések. Például a tea most kis teás filterrel van jelölve. Továbbra is vannak nemesfém, drágakő lelőhelyek, de ugyanígy a rizs, banán és csoki is megtalálható, tehát nincs sok változás. Mint a korábbi részben, most is vannak a természetben megtalálható Csodák. Ezek azok a különleges természeti képződmények melyeket barangolás közben lelhetünk meg. Ezek továbbra is adnak plusz kultúra pontokat felfedezéskor, sőt ha a területünkön van az még jobb.

Mennek a viták, még családon belül is, hogy egyszerűbb vagy bonyolultabb lett a játék. Szerintem kicsit átláthatóbb lett, ugyanis még rengeteg kör után is tudtam melyik várossal hol merre tartok. Na, jó, ez a második nekirugaszkodásnál volt csak igaz, hiszen első ránézésre, annyira más volt a felület, meg nem is nagyon tudtam hirtelen mit kezdeni a Government behozatalával, hogy pár körön keresztül csak kattintgattam, olvastam mi mire jó. Aztán mikor rájöttem, hogy elbaltáztam a dolgokat, újrakezdtem.

Tehát bizonyos új elemek nagyon jót tettek a játéknak, de van egy két mechanizmus, ami nem működik olyan jól gyakorlatban, mint ahogyan azt a fejlesztők kigondolták. De ami jó volt régen, az most is jó. Az új grafika szerintem telitalálat, a zenék most is órákig hallgathatók és el lehet szüttyögni hosszú órákat azzal, hogy átgondoljuk, mit hogyan csináljunk. 

Fun fact, hogy mikor felfedezünk egy új technológiát, akkor nem akárki, hanem Sean Bean mondja fel nekünk a már szokásos kis idézeteket. Egykor még a megboldogult Leonard Nimoy hangján hallhattuk ezeket a szövegeket. A filmek legjobb hullajelöltje (Sean Bean) viszont nem marad el elődjétől, hangja kellemes, bár nem idézi azt az öreg bölcsességet, mint Mr. Spock, de élvezhető.

Summa

Miután meggyőződtem arról, hogy a játék nem lett rosszabb, mint a korábbi részek, azonnal le is adtam a forró drótot a családban, hogy nyugodtan meg lehet venni. Bár én egy pöppet soknak tartom az árat, amit kérnek érte, aki igazi rajongó úgyis megveszi, mindegy mennyibe kerül. Azonban itt is felmerül az a kérdés, miért nem készítenek inkább egy teljesen új játékot? Legyen körökre osztott igen, de nyugodtan bele lehet nyúlni mélyebben a játékmenetbe és át lehet gondolni az egészet. Hiába nem lett elsietve a fejlesztés, valahogy mégis vannak vak foltok, amelyek pici odafigyeléssel kiküszöbölhetőek lettek volna. A hangulat mindenképpen megkapja tőlem a maximum képzeletbeli pontszámot, mert az nekem jobban tetszett, mint az előző részben.  A vezetők animációi pedig annyira tetszenek, hogy képes vagyok youtube-on újranézni őket. 

Ami nagy szívfájdalom, az az a tény, hogy van jobb körökre osztott játék ennél. Az Endless Legend olcsóbb és bizonyos elemeiben jobb. Pont azokon a területeken jobb és kidolgozottabb, ahol a Civilization VI megbotlik. Ugyan a bátorságukat dicsérni tudom, hogy merték vállalni a kockázatot a változtatásokkal, de sajnos vannak, akik már megtették ugyanezt, méghozzá sikeresen.

Annyi biztos, a rajongóknak nem fog csalódást okozni, aki nyafog a grafika miatt, várja ki a leader animációkat, úgyis megbarátkozik vele, az újdonságok nagy része pedig csak-csak működik. Jó ideig le tud kötni, és bebizonyosodott, érdemes vállalni a kockázatot, még akkor is, ha nem minden válik be ahogyan reméljük.