powered by www.bluechip.hu

PreCivilization Egypt

Nem könnyű civilizációt építeni négyezer év alatt

by Sommendáré
2016. November 05. 15:14
Címkék: civilization
Léteznek hardcore játékok, mint mondjuk a Dark Souls sorozat. Minden halálból tanulunk valamit – és mindegyik után nő a vérnyomásunk is – és az így szerzett tapasztalatunkat tudjuk kamatoztatni. Már ha kitartunk. Viszont olyan körökre osztott stratégiai játékkal még nem találkoztam, ami nehézségben és kihívásban Dark Souls magasságokba emelkedik. Eddig.

A Pre-Civilization Egypt nem túl bonyolult, könnyen átláthatóak az alapok. A menüben egyfajta játékmódot találunk, ami elsőre elég kevéskének tűnik. Tart ez mindaddig, míg az első vereségünket át nem éljük, ami meglehetősen hamar be fog következni.

A játék mechanikájának alapja, így kicsiny törzsünkké is a dolgozók. Nem rabszolgák, hanem munkások. Ők fedezik fel nekünk a térképet, gyűjtögetnek, dolgoznak később a földeken. De belőlük lesznek a kézművességgel foglalkozó munkások és a katonák is. Az egész civilizációnk alapját ők képezik. Hogy egyszerre hány worker állhat rendelkezésünkre, két dologtól függ, egyik az élelem, a másik a lakhely, bár ez utóbbi csak később válik fontosabbá. Ahogyan haladunk előre a játékban, egyre drágábbak lesznek a dolgozók, és bele fogunk futni abba a hibába, hogy sokat költünk a munkások megvételére. Van más mód is, hogy törzsünket feltöltsük emberekkel, nem muszáj nekünk sok élelmet rájuk költeni, főleg a játék vége felé jövünk rá, hogy érdemesebb beengednünk más vándorló idegeneket, hiszen általuk csak némi presztízst veszítünk, amit sokkal könnyebben vissza lehet nyerni, mint az élelem tartalékokat.


Játék közben az élelem és termelés egyensúlyára kell nagyon odafigyelnünk. Ezek azok az erőforrásaink, amelyekből majd épületeket és egyéb pluszokat tudunk megvenni, és a küldetések/kihívások során is ezeket elköltve tudunk előnyhöz jutni. A presztízs és kultúra pontjainkat is tudjuk a későbbiekben növelni, ezekre is érdemes odafigyelni, hiszen sok mindenhez lesz szükségünk ezekre. A presztízsre főleg a játék utolsó részében, míg a kultúra pontokból fejleszteni tudunk menet közben.

Addiktív stratégia és taktika

Kultúra pontjainkat nagyon megfontoltan költsük el, és mindig figyeljünk oda melyik fejlesztésből milyen előnyhöz jutunk és az milyen következő technológiához vezet. Ebben a játékban minden egyes körben alaposan át kell gondolnunk mit csinálunk. Nem érdemes kattintgatni a következő körre, hiszen addig nőnek a tartalékaink… itt ez nem fog működni és a játék végén csodásan belebukunk ebbe a taktikába. Tudom, mert nekem rögtön sikerült is.

A játék négyezer évet ölel fel, ami most meg nem mondom hány körből áll, de a lényeg, hogy van x mennyiségű körünk, hogy megnyerjük a 35 pontot. Kevésnek tűnik, de nekem eddig a legjobb teljesítményem tíz pont volt. És nem azért mert béna vagyok, hanem mert hihetetlen módon oda kell figyelni minden körben, és a kisebb kihívásokat minél kisebb veszteséggel kell teljesíteni. Ha elbukunk egyet is, az rengeteg nyersanyagunkba fog kerülni.

Itt tényleg minden kezdeti bénázást később fogunk megszívni. Amennyiben alapbeállításokon könnyűnek bizonyulna a játék – háh, jah persze – akkor nehezíthetünk a dolgainkon. Mielőtt elkezdjük a játékot, választhatunk előnyöket, hátrányokat, vagy szimplán olyan tényezőket, amelyek se plusz se negatív pontot nem jelentenek majd az összesítésben, csupán a törzsünk történelmében számít.



Beállíthatjuk magunknak a kézműves vagy harcos hősöket, amennyiben dolgos szorgos nép vagyunk plusz 10%-os produktivitás a jutalmunk, de ennek az ára a játék végén lévő pontozásnál majd meglátszik.

Ugyan a játék nem gyönyörű, de elég egyedi a grafikája, ami nekem tetszett minimalizmusa ellenére is. A zene remekül illik hozzá, sőt nyugtatja az idegeinket, amire szükség is lesz.

Az egy játékmód és térkép bőven elég… elképesztő mennyire addiktív tud lenni ez a játék anélkül, hogy sokféle játékmódot kapnánk. Ugyanis annyira eluralkodik az emberen, hogy minden küldetést jobban teljesítsen, mindenre a maximum pontot kapjon, hogy az már orvosi eset. Valamelyik éjszaka négy órán keresztül játszottam és annak eredménye is csak a 35/5 pont lett. De mégsem úgy nehéz, hogy idegesítő legyen, ha elkapja a játékos a fonalat, onnan már könnyebb, és ha eléri valaki a tíz pontot, örömtáncot fog lejteni. Itt tényleg meg lehet tanulni, mit mikor fejlessz és mennyiért, a logikus gondolkodás és gazdálkodás iskolapéldája. Na a gép persze csal is, főleg ha a katonák termeléséről van szó, de úgy ötvenedik nekirugaszkodásra mindenkinek sikerülni fog majdnem ugyanannyi fős sereget előállítania.

Végezetül ítéletként annyit tudok mondani a játékról, hogy nyilván nem egy csoda, de magához és árához képest hosszú időre le tudja kötni a stratégiai játékok kedvelőit.