Invisible Inc

Körökre osztott stratégia /taktikai játékból színes paletta áll rendelkezésünkre. Különböző világok, történetek, mechanizmusok léteznek, fejlesztője válogatja, csak az alapok ugyanazok. A cyberpunk világokban játszódó történetek pedig virágkorukat élik. Akár a nagy élvonalbeli címeket nézzük – Deus Ex, csak hogy mást ne említsek – vagy az indie szférába nézelődünk, mint a Shadowrun sikeres szériája. Ez utóbbi pedig elképesztően hangulatosra sikeredett, hihetetlenül jó sztorival, karakterekkel és pont annyira összetett és nehéz, ami azonnal feléleszti bennem a maximalizmus kis szellemét. Aki szereti hasonló módon kínozni magát, annak az Invisible Inc tökéletes választás lesz.

Kimaxolni, mindent

Történet szempontjából azonnal egy in medias res szerű kezdést kapunk. Egy a nem is olyan távoli jövőben, szokás szerint, mint minden rendes cyberpunk sztoriban, a világot itt is elsősorban a giga méretű vállalatok irányítják. Ennek hála az ipari kémkedés, meg úgy egyáltalán az adatlopás és hamisítás széles körben űzött munka lett, és gomba módra szaporodtak el az ilyen tevékenységekkel foglalkozó ügynökségek. Azonban mi cégünket, mely az egyik legnagyobb és sikeresebb megtámadják, elfoglalják a főhadiszállást, és innen kezdve össze szedve ügynökeinket, fel kell göngyölíteni a történetszálakat, és egyéb melókat kell elvégeznünk.

Igazából ez egyszerű, mint a faék, és a játékmenet is hasonló ábrát mutat. Az első küldetésnél pedig akkorát koppantam, hogy majdnem telibe fejeltem a monitort. Már ezt a küldetést is elég nehézkesen sikerült fullosra megcsinálnom. De megéri, ötször nekiugrani ugyanannak a küldetésnek.

Kezdetben egy ügynökkel tudunk operálni, aki meglepő módon a Decker névre hallgat. Képességei kezdetben kevés dologra korlátozódnak, de minden küldetés után, sőt még közben is, alkalmunk van fejleszteni képességeit, tudunk tárgyakat venni neki és így tovább.

Rajta kívül még rengeteg ügynököt fogunk készhez kapni, akik mind eltérő képességekkel rendelkeznek. Később pedig minden feladatnál összeállíthatjuk a nekünk tetsző csapatfelállást. Persze elsőre szinte soha nem fogjuk eltalálni a megfelelő párosítást, de ez ennek a játéknak a szépsége.

Túl sok lehetőség

Elképesztően sokféleképpen csinálhatunk meg egy küldetést. Sőt ha elbukjuk, választhatunk, hogy ugyanabban a felállásban – ugyanazok az őrök, alaprajz, minden – akarjuk megpróbálni, vagy generáljon másik pályát a gép, sőt néha a teljesítendő feladatok is megváltoznak.
Választhatunk, hogy milyen nehézségi szinten óhajtjuk megcsinálni az adott pályát. Jelzem én a normal fokozaton is sokszor megizzadtam, hogy mindent megtaláljak és megcsináljak.

Borzasztóan oda kell figyelni és jó előre meg kell tervezni mit fogunk csinálni és melyik ügynökkel. Egy idő után jó kívülről tudni a karakterek specifikációit, mert gyorsabban tudunk dönteni, hogy melyikkel mit csináljunk. Sőt, közben még a segítségünkre lévő Incognitát is el kell látnunk parancsokkal. Ő egy mesterséges intelligencia, aki többek között a videokamerák kiiktatásáért felel.

Emellett nincs gyilkosság, illetve én nem jutottam el olyan ügynök megszerzéséig, aki tudott volna ölni. A pályákon lévő őröket csak kiütni lehet, „X” körre, és ha felébrednek, azonnal elkezdenek keresni minket, illetve nyomok után kutatnak. Ezért az sem mindegy mikor iktatjuk ki őket, hova cipeljük őket, hiszen minden cselekvéspontunkkal köröket veszítünk, és bizony minden pályán folyamatosan nő az alarm szint, körről körre. Szinte mindent amit meghackelünk csak bizonyos ideig kiiktatható. Az Invisible Inc. lényege a jó időzítés, a számolás. Mennyi cselekvéspontba kerül eljutni a-ból b pontba, érdemes-e elcipelni az őrt? Megéri-e kinyitni azt a széfet?
Tehát a lehetőségek majdhogynem végtelenek, és mint a sakkban előre kell gondolkodnunk.
A játék látványra nem hoz újat, de nem is kell. Tökéletesen teljesíti a feladatát, illik a cyberpunk hangulathoz a kissé rajzfilmes megvalósítás.