Jotun: Valhalla Edition

Tekintsünk el a ténytől, hogy az utóbbi években kvázi divat lett vikinges témájú bármit készíteni. Sorozat – Vikings – A viking/skandináv mitológia téma nagyon dübörög, nincs másként a videojáték iparban sem. Ott volt a Banner Saga sorozat, de érkeznek majd még bőven északi témájú játékok, mint a Vikings: Wolves of Midgard vagy a Northgard.
A 2015-ös év egyik ilyen északi csodája volt a Jotun.

A felvázolt alapszituáció elejére csöppenünk, ahol megismerjük Thora történetét, hátterét és halála után mi vesszük át az irányítást fölötte. 

A vörös hajú harcos leányzó egy akkora fejszével járkál, ami kétszer akkora, mint ő, de van benne annyi erő, hogy odacsapjon vele. Thora harci skálája nem bővelkedik nagy kunsztokban. Képes kisebb oldalirányú csapásokra és egy erősebb frontális vágásra. Repertoárjába tartozik még a gurulás, ami az egyik leghasznosabb képessége lesz. Alapvetően ennyi „képességgel” öngyilkosság nekilódulni, leölni az óriásokat, de szerencsére megadják az istenek az esélyt, hogy magunkhoz szedjünk néhány hasznos különleges képességet. Ezek megszerzése abszolúte rajtunk múlik, nem fogja a játék önként odavágni a csizmás lábunk elé, hogy „nesze itt van, majd ezzel szétcsaphatod a Jotun fejét”.

Meg aztán a bossok sem fognak a kapuban várni minket, be kell járnunk a másvilág vagy is a Void, minden zegzugát, hogy megtaláljuk a rúnákat melyekkel az adott Jotun „fészkéhez” eljuthatunk.
A pályák nagyon változatosak, járunk a Világfa gyökereinél, törpök által lakott bányákban és még sok más helyen, melyek az északi mitológia purgatóriumához tartoznak.

A grafika szemet gyönyörködtető. Kézzel rajzolt csoda, ahogyan van, egy-két helyszín komolyan, olyan varázslatos, hogy azt szavakkal nehéz kifejezni. Ezt a szépséget megtámogatja a zene, ami eszeveszettül passzol a világhoz, a hangulathoz, egyáltalán önmagában hallgatni érdemes – most tesztírás alatt is a Jotun soundrtrackje van berakva, mellesleg ha jól tudom, ó-norvégül vagy legalábbis norvégül beszélnek a játékban, amit ha meghallok, máris libabőrös leszek.

A látvány és a hang tehát páratlan és lenyűgöző, ódákat lehetne még zengeni róluk.
De ha rendben van egy játék atmoszférája, akkor jön a mechanika és a többi apró cseprő dolog.

Ez pedig tény. A felülnézetes irányítás nem ad sok opciót számunkra, ajánlom kontrollerrel játszani pc-n is, mert a billentyűzettel csak szenvedés lesz. A harc mechanikája jobban működik kontrollerrel és kész.

Kevés a pályákon a leölhető mob, sőt vannak helyszínek ahol nem is lesznek ellenfelek, ott viszont az agyunkat kell használni, ha nem csak a rúnákat, de az istenek eldugott oltárait is meg akarjuk lelni ahol a képességeinket, szerezhetjük. Ha pedig a spiritünk eléggé soványka, akkor érdemes megkeresni Mimir kútját, ahol újratölthetjük azt is, meg a képességeinket is. Ezek a használható tulajdonságok változatosak. Pajzs, spirit visszatöltés, Thor kalapácsa és így tovább. Ezeknek az okos használatával nem csak érdekesebbé tehetjük a harcokat, de megkönnyítjük a dolgunkat is. Ezek nélkül majdhogynem lehetetlen megölni egy boss-t. 

Minden Jotun baromi erős, és többszöri próbálkozásra lesz szükség a sikerhez. Taktikára lesz szükség, full spiritre és képességekre. Az elején még egyhangúnak érzi mindenki a harcot, de minél több képességünk lesz, annál élvezetesebb a játék, és mivel így erősödnek az ellenfelek, egy pillanatra sem lesz könnyebb a játék.

Az irányítás néha meg fog viccelni mindenkit, mivel nem mindig fut arra Thora amerre kéne, és minden apró pixelbe képes beleakadni. Ez abban az esetben zavaró, ha mondjuk, szeretnék kikerülni egy támadást, de a mögöttem lévő fűcsomó vagy kis kavics ezt nem engedi.

A Valhalla edition tartalmaz egy Valhalla módot ami nehezít a játékon, így aki igazi önkínzó, az próbálja ki.