Vikings – Wolves of Midgard

Kezdjük azzal a hatalmas marhasággal, hogy ez egy Diablo klón. Nem, dobjunk el mindent, mert ez a játék nem klón. Egy klón általában nem hoz semmi újat és leginkább ugyanazokkal az elemekkel operálva hozza ugyanazt, mint az eredeti példány, kisebb szépséghibákkal.

A Wolves of Midgard ellenben néhol olyan kreativitással játszik, mint amilyet utoljára a Neocore Games Van Helsingjében láttam. Azonban az általa felvetett lehetőségeket nem teljesíti be.
Igen hack and slash/akció rpg-vel van dolgunk, és igen fontos a farmolás, de a boss harcok nem puszta csapkodásból és skill dobálásból állnak. De nem rohannék ennyire előre, lássuk az alapokat.

Hollók… azok a rohadt hollók!
Miután kiválasztottam magamnak egy shieldmaident – ó igen nem simán female – ki kellett választanom, ugyan melyik istenség oltalma alatt szeretném megtisztítani Midgard-t a mindenféle jégóriásoktól, farkasoktól és egyéb lényektől. Odin, Thor, Loki, Tyr, Skadi közül válogathatunk.
Kis viking mitológiai gyorstalpaló és már is bedob a játék minket egy tutorialnak megfelelő pályára. Itt megismerhetjük a játék alapjait, mechanikát, világát.

Eleinte nem találkozunk sokféle ellenféllel, de még ezek is kellően változatosak. Normál nehézségi szinten is nagy kihívás elé állít a játék, főleg az elején, és nem csak boss harcoknál, de az egyszerű, csapatban támadó ellenfeleknél is sokszor fogunk fűbe harapni. Elég, ha háromnál több ellenfél van, máris összeszorított farpofával fogunk kúszni, mászni a legközelebbi shrine felé vagy check point irányába. Jah igen, nincsen normális mentési rendszer. A pályákon bannereket aktiválva tudunk menteni. Tehát ha meghalunk, vagy kilépünk, onnan folytatjuk ahol a legutóbbi aktiválás történt.

A ránk támadó nagyobb csapatokat nem tudjuk egyszerű püföléssel kiiktatni, gyakran fogjuk használni a gurulás gombot. Egyik legnagyobb barátunkká fog válni a gurulás/kitérés. Sok szoros helyzetből fog mindenkit kirángatni.
A nehezebb ellenfelek ellen taktikázni érdemes, hasznos leszedni elsőként az íjászokat és egyéb távolsági egységeket, ugyanis pillanatok alatt szednek szét minket. Ha ez megvan, lehet koncentrálni a komolyabb ellenségekre.

Ami viszont totálisan kiakasztott azok a hollók/vagy varjak, vagy mi, bocsánat nem vagyok ornitológus nem tudom őket így megkülönböztetni. Mindenhol ott vannak ezek a tollas szörnyetegek és persze addig nem lehet őket megölni, míg közel nem repülnek. Közelharcos karakterrel, főleg a Loki féle dupla pengés hősömmel, percekig csapkodom, a levegőt mire mindegyiket le tudom szedni. Nagyon idegesítőek, és ez hatványozottan igaz, amikor az am úgyis alacsony élettel rendelkező karakteremet csipkedik össze vissza.

Ezt leszámítva a harcok elég izgalmasak, a boss harcok taktikai érzéket igényelnek, de mindez mit sem ér a megfelelő fejlődésrendszer nélkül. Ez szerencsére jól sikerült, elsőre talán kicsit átláthatatlanok lesznek a képesség fák, de hamar hozzá lehet szokni. A képlet egyszerű: amilyen fegyvert használunk – tehát ha pajzs és egykezes kard, akkor Tyr istenség skill fáját fejlesszük – annak az istennek a kedvére kell tennünk és az ő különleges képességeit csak akkor használhatjuk. Ugyan a játék elején kötelező választanunk egy patrónust, mindamellett a későbbiekben nyugodtan változtathatunk ezen. Tudunk tárgyakat készíttetni a falunk kovácsmesterénél, ugyanígy más egyéb tárgyakat is, mint páncélzat és ékszerek. Fegyvereinkbe rúnákat tehetünk, amik valamilyen plusz képességet vagy egyéb értéket ad. Azonban ahhoz, hogy tudjunk tárgyakat csináltatni szükséges alapanyagot gyűjtenünk, fát, vasat, stb. Ami még fontosabb azok a vérpontok gyűjtése. Ellenfeleinkből esnek ezek, és ajánlatos mind összegyűjteni, és lehetőleg minél több ellenfelet öljünk meg egyszerre így kaphatunk bónusz vérpontokat. Ezeket használhatjuk fel szintlépéshez és képességek vásárlásához.