LocoRoco Remastered - teszt

A 2006-ban megjelent játék eredeti célplatformja PSP-volt és az én véleményem szerint meg kellett volna ott maradnia a címnek. Ezt nem rosszindulatból mondom, hanem mert – szerintem – jobban illik arra a felületre. Bár az én személyes véleményemtől függetlenül, a játék jól működik a nagyobb gépen is, nehogy félreértsen bárki.

Ártalmatlan cukiság

Adva van egy olyan egyszerűen felépített játék, mint a LocoRoco. Ne keressünk történetet, kontextust még annyira, se mint mondjuk a Rayman szériában. De nem rovom fel hibaként mindezt, vagy, hogy nincs különösebb üzenete a LocoRoconak, ugyanis a játékmenet le fog kötni mindenkit, aki vevő az ügyességi, oldalnézetes játékokra.

A játék hangulata gyermeki de ez nem hátrány. A színes grafika és a kissé bárgyú zene biztosan kikapcsolja a feszültséget mindenkinél. Apró kis sárga stilizált gyümibogyókat látunk ugrálni, és érthetetlen halandzsaénekkel derítik a játékosokat jókedvre. A bohókás zene viszont tényleg egy idő után sok lesz, szerencsére ez könnyen orvosolható, és a játékmenet ettől még nagyon jó, a maga egyszerűségében.

A grafikai design jól passzol a könnyed hangulathoz és dallamokhoz. Színes és élénk színvilággal találkozunk, leegyszerűsített formákkal, ez a látvány az ami igazán kikapcsolja az embert. Nyugtató és vidám egyszerre.

A játékmenet egyszerű, a célok pedig szintén nincsenek túlbonyolítva, viszont egészen meglepő kihívás elé állítja a játékosokat. A kontroller jobb és bal oldali elülső (R1, L1) gombjait kell elsődlegesen használnunk a kis sárga bogyónk irányításához. Így tudjuk jobbra vagy balra dönteni a képernyőt, aminek hatására az adott irányba kezd gördülni gömböcünk. Közben fel kell szednünk minél több gyümölcsöt, majd pisztáciát és egyéb hozzávalókat, hogy egyre dagibbak legyünk. A címszereplő gömbünk elképesztően aranyos, ahányszor ránéz az ember el kell, hogy mosolyodjon. Amikor pedig szétszedjük több kicsi bogyóra akkor az a pánikszerű hang amit kiadnak szintén nevetésre késztet.

Minden pálya egyre bonyolultabb, és tele lesznek veszélyekkel, akadályokkal, amiket különféleképpen lehet legyűrni. A játék meglepően nagy szabadságot biztosít az előrehaladást tekintve. Nagyjából arra megyünk, amerre akarunk/tudunk. Ha már összegyűjtöttünk több gyümölcsöt, a kör gomb gyors lenyomásával szétszedhetjük több kisebbre, hosszan nyomva ugyanazt a gombot, újra egyesülnek. Ezt változatosan tudjuk alkalmazni, akkor és ott ahol és amikor mi szeretnénk, de van amikor muszáj, hiszen nem férünk el egy járatban. A játékmenet nagyon tetszik, meglepődtem, hogy a játék ezen aspektusa fog a legjobban lekötni.

Az biztos, hogy a LocoRoco egyszerre ad kihívást és nyugalmat. De biztosan lesz akinek nem fog annyira tetszeni, és inkább kicsit idegesítővé válik a játék kissé bugyuta világa.