powered by www.bluechip.hu

Micro Machines: World Series PS4 teszt

Keserédes móka

by Sommendáré
2017. September 09. 15:04
Jó ideje nem volt szerencsénk Micro Machines játékhoz, és soha nem is képezték a piac elit rétegének gerincét, de mindig szórakoztatóak és viccesek voltak. Sablonos volna azt mondani, hogy a mai világban már mások az igények és magasabbak a tartalmi követelmények a játékokkal szemben, még ha igaz is. A Micro Machines: World Series sajnos a régi standardeknek sem igazán felelne meg, hát még a maiaknak.
Azért nincs minden veszve. Az online szórakozás adott és ideig-óráig kellőképpen leköt, egy a játékosokat. Kilökdösni egyást a pályáról, felrobbantani igazi élvezet, persze közben figyeljünk arra, hogy ne essünk le az asztalról, vagy a keskeny vonalzóról, esetleg ha át kell ugratni, akkor ne mérjük el se a távolságot, se az irányt.


Tagadhatatlan gyerekkori élmények

Megvan a maga nosztalgia hangulata a játéknak, ami bizony el tudja ködösíteni egy órára az ember elméjét. Ami fontos, hogy folyamatosan online kapcsolatra van szükség a játékhoz, ami nekem annyira nem tetszett, bár tény, hogy ezt a játékot emberek ellen érdemes játszani, hiszen akkor élvezet a szívatás. Viszont PS4-en az egyik játékmód – a négy közül – csak akkor indul ha van Playstation Plusz előfizetésünk. Persze lehet aktiválni az ingyenes kipróbálási módot, de ez így kicsit merész döntés a kiadótól. De ez van. 

Szerencsére, ha egy meccsből kilépnek, akkor a játék automatikusan helyettesíti a kiesőt AI-val. Ezek nem túl bugyuták, kellőképpen megtudják keseríteni az életünket, nem csak az emberek által irányított G.I Joe tankok.



Akkor, ha megvan minden, válasszunk a három alapvető játékmód közül. Az öt körből álló Race teljesen átlagos, kiválasztjuk kedvenc járgányunkat – nekem ez a tank és a mentőautó voltak – és a pályákon található eszközöket felszedve – rakéta, bombák stb – lehet az ellenfelet lelökni vagy éppen felrobbantani. A használható fegyverek kínálata nagyon kevés, bőven elfért volna még néhány jópofa fegyver. A pályák ötletesek, pont olyanok, mint amilyeneket gyerekkorunkban mi is építettünk vonalzókból, könyvekből és egyéb tárgyakból. Viszont óvatosan kell irányítani a kicsi járműveket, mert nekem legalább három alkalommal sikerült ugyanott leesnek. Meg kell szokni az irányítást, ami Ps4-es kontrollerrel még nehezebb szerintem, mint bill egér kombóval. A jó térérzékelés sem árt, ami nekem elég gyatra, ha eme két tényező nem igen akar működni, akkor gyakorta fogjuk saját halálunkat okozni. A játék majdnem ugyan oda vagy kicsit előrébb dob vissza a játékba, nem kell elölről indulni.


A Battle Arena többféle módot is tartalmaz, és teljesen véletlenszerűen dob be a játék minket egy-egy meccsbe. Itt érkezünk el az egyik nagy problémához. Nem tudunk módot választani a Battle Arena módjain belül. Nincsen egy lista az éppen folyó játékokból vagy ilyesmi. Így éppen oda kerülünk, be ahol van hely, vagy éppen akkor indul. A Battle Arenán belül vannak a már ismert játéktípusok, mint a King of the hill vagy Bomb, ezek elég izgalmasak és viszonylag jól működnek.

A Race móddal ellentétben itt nincsenek tárgyak és fegyverek amiket felhasználhatunk a többiek ellen, hanem minden jármű saját külnleges képességét tudjuk használni, ami egészen szórakoztató, és egy csapattal együtt, még taktikai érzéket is követel.



Az Eliminate nagyon nem lett eltalálva, bár ötletes. Nem szabad lemaradni, nagyjából ennyi a lényeg. Aki túlzottan lemarad, az első helyen lévő játékostól az kiesik a képernyőből így a versenyből is.

A játék viszont szörnyű kamerakezelése és irányítása erősen csökkenti az esélyünket ebben a módban. Na nem csak ebben, de itt jön ki leginkább a rossz irányítás.
Ha valaki kicsit is bénább, nagyjából esélytelen, hogy életben maradjon.

Úgy egyáltalán az egész játékra rányomja a bélyegét az egész mechanika. Nincs időnk élvezni a játékot, mert hamar elmegy a kedvünk a sok haláltól, ami legtöbbször mi magunk okozunk.A 12 kocsi mind testre szabható, és kapunk ládákat is amelyekből festék, dudahangok meg egyéb dolgok esnek amivel csinosíthatjuk őket.



Nem tudom azt mondani, hogy ne próbáljátok ki a Micro Machines: World Series-t, akinek van rá lehetősége, hajrá. Ha sikerül pont olyan meccset találni, ami kedvünkre való, és a játszópajtásaink is közreműködnek akkor jól fogunk szórakozni. Kell előtte kis gyakorlás az irányítással mindenképpen. Mivel nem tudunk új játékot indítani, meg úgy egyáltalán a játék kiveszi a kezünkből ilyen szinten az irányítást, ne legyenek nagyok az elvárásaink.

Akinek pedig ennyi nem elég, az tizedik szinttől elkezdhet competitive meccseket is játszani.Pár óra marháskodásra bőven jó, de akik ismerik a régi játékokat, azoknak nem lesz teljes az élmény.

comments powered by Disqus