Napjainkra a processzorhűtők világa jelentős változáson ment keresztül. Hol van már az, amikor a Slot1-es foglalatú, kazettás Pentium III-on egy apró bordácska és egy pici ventilátor elég volt a központi egység hidegen tartásához. Bár mostanság az Intel és az AMD is igyekszik kiemelt szempontként kezelni a hőtermelést és a fogyasztást, ezt jobbára az Intelnek sikerül a gyakorlatba is átvinni.
Bevezetés
Természetesen a gyári hűtőmegoldások is tökéletesen alkalmasak a mindennapi használatra, de a csend kedvelőinek közel sem biztos, hogy az a zajszint, amit egy gyári hűtő képvisel, hosszabb távon is elviselhető lesz. Egy komolyabb processzorhűtés beszerzését általában két ok indokolja: alacsonyabb zajszint és üzemi hőmérséklet,vagy a tuning. Esetleg mindkettő.
Éppen ezért a hatalmas méretű léghűtések kora is beköszöntött, különféle kiegészítő technológiákkal felvértezve: hőcsövek, hőkamrák (vapor-chamber), stb. Ennek eredményeként ezek a minőségi hűtések bármilyen processzorral képesek elbírni tuning mellett is, de árukat 10 000 és 20 000 forint között kell keresni. Egy másik alternatíva, hogy a levegő helyett a vizet használjuk közvetítő közegnek.
Egy komoly szett, vagy egy egyedileg megépített rendszer még ma is sokba kerül, mondjuk 30-40 000 forinttól indulhat, de az olcsóbb vízhűtésekre mutatkozó igényt felismerte az Asetek, aki az elsők között alkotta meg az LCLC rendszereket. Low cost liquid cooling – olcsó vízhűtés, találó az elnevezés. Persze a költségcsökkentésnek ára van, a pumpa bekerült a blokk fölé, a hőleadó felület kisebb, ahogy a teljesítmény is. Van azért előny is, ezek a rendszer kompaktságuk révén bárki számára könnyen beszerelhetőek és a legtöbb ház képes fogadni őket.
Az elgondolás tehát jó, és ha a vételár is jó hűtőteljesítmény/zaj aránnyal párosul, akkor miért ne választhatnánk LCLC vízhűtést, amely teljesen gondozásmentes, használata egyszerű és gyakran széles kompatibilitási listával rendelkezik? Következő tesztünkben két modell segítségével igyekszünk kitekintést nyújtani ezeknek a hűtéseknek a világára, méghozzá nem is akármilyen nevekkel, ugyanis egy Asetek és egy Enermax példány bizonyíthatja rátermettségét és egy 2500K processzorral épített rendszeren. Vágjunk is bele!
Antec Kühler H2O 620
A Kühler H2O 620 az Antec belépőszintű LCLC vízhűtése. Az első és legfontosabb, amit a termékkel kapcsolatban el kell mondani, hogy oly sok már gyártóhoz hasonlóan ez is egy Asetek által készített vízhűtő szett átmatricázása, azaz a gyártáshoz az Antec-nek nincs köze. Ettől természetesen még a cooler lehet kiváló, hiszen az Asetek az LCLC megoldások szülőanyjának tekinthető, így már hatalmas tapasztalattal rendelkezik, és ennek következményeként nyilvánvalóan egyre jobb termékeket tud letenni az asztalra.
A Kühler H2O 620 tehát egy megszokott, kompakt LCLC cooler, egy blokkal amibe a pumpa is integrálva van, két összekötő csővel, egy radiátorral és az azt hűtő ventilátorral, illetve ventilátorokkal. Az Antec specifikációja szerint a blokk legfrissebb technológiával gyártott réz hűtőbordát tartalmazza, míg a szerkezet kialakítása Low-Profile, azaz alacsony magasságú pumpával van dolgunk.
A csövek hossza 33 cm, masszív, de lágy anyagból készültek, könnyen hajlanak a kívánt mértékben, éppen azért a 620 szerelése ebből a szempontból és is kényelmes és egyszerű. Ugyanez elmondható a felrögzítésről is, hiszen a megszokott Asetek lefogató szettet kapjuk a csomagban. Az alaplap hátoldalára el kell helyezni a hátlapi lemezt (műanyagot), utána fel kell rakni a blokkot a processzora, fölé helyezni a megfelelő lefogató keretet, leengedni, egy kicsit elforgatni, hogy a karmok beüljenek a helyükre, majd a csavarokkal rögzíteni.
Az egész biztosan nem tart tovább 5 percnél, kivéve, ha olyan a házunk, hogy az alaplapunk hátoldalánál (a processzor foglalat körüli részen) nincs kivágva a lemez, mert akkor bizony rákényszerülünk arra, hogy kiszereljük az egész alaplapot. A Kühler H2O 620 univerzális, a támogatási köre minden igényt kielégítő, hiszen minden ma használatos foglalatra felszerelhető: Intel LGA 1155, 1156, 1366, 2011 / AMD AM2, AM3, AM2+, AM3+ socket, és mivel fizikailag megegyezik a rögzítés, a Socket FM1 és Socket FM2 is ide sorolható. Ez bizony csillagos ötös.
Nézzük a radiátort, hiszen erről még nem esett szó, de mindig kritikus pontja az adott vízhűtésnek. A 620 esetében egy single radiátorról van szó, fizikai kiterjedése 151 mm (Ma.) × 120 mm (Szé.) × 27 mm (Mé.), ez pedig annyit tesz, hogy a normális tervezésű és kialakítású, legalább midi-méretű házak hátsó 12 cm-es ventilátorhelyére beszerelhető (vásárlás előtt ezt érdemes leellenőrizni).
A kialakítása szokásos, feketére fújt alumínium felület, a csövek becsatlakozása masszív, ránézésre nem nagyon tudnának lecsúszni a csonkokról. Természetesen a furatok úgy vannak kialakítva a lemezen, hogy az a 12 cm-es ventilátorhelyre felcsavarozható legyen. Ha már ventilátor: a Kühler H2O 620 egyetlen gyári légkavaróval gazdálkodhat, melyet a ház hátoldala és a radiátor közé kell iktatni, így van megálmodva az egész rögzítési technika.
A modell méretei 120 mm × 25 mm × 27 mm, azaz egy szabványos példányról beszélhetünk. A ventilátor nagyon helyesen PWM vezérléssel rendelkezik, azaz a fordulatszámot a hőfok függvényében változtatja, ami így 1450 ás 2000 RPM közötti. Ennek megfelelően a zajszint 26 dB(A) és 36 dB(A). Ez bizony nem mondható túl csendesnek, a légszállítása viszont magas, maximum értéken 81,3 köbláb.
A cooler száraz tömege 0,7 kg, kialakítása biztonságos, környezetbarát, korrózió- és gondozásmentes. A csomag gazdagon felszerelt, mindent megtalálunk benne, magán a hűtésen és a ventilátoron kívül a szükséges csavarokat, rögzítőkereteket, felhasználói kézikönyvet, műanyag elemeket, stb. A blokk talpa gyárilag előre pasztázott, úgyhogy első felszereléskor még erre sincsen szükség. Az Antec 3 év teljes körű garanciát vállal termékérére.
Enermax ELC120-TB
Az Enermaxot vélhetően senkinek nem kell bemutatni, a cég elsősorban minőségi tápegységeiről vált legendássá, de a gyártó igyekszik egyre több piaci szegmensben képviseltetni magát, és ebbe a körbe a közelmúltban bekerültek a vízhűtéses megoldások is. Ennek egyik képviselője az ELC120, amely kétféle változatban érhető el. A különbséget csak a mellékelt ventilátorok jelentik, ugyanis ELC120-TA két darab „Apollish blue”, kék LED-ekkel díszített 12 cm-es légkavarót tartalmaz a dobozban, míg a az ELC120-TB két darab „Silence” 12 cm-es ventilátorral operál.
Hozzánk ez utóbbi modell érkezett, így ezzel foglalkozunk részletesen, de az elhangzottak nagy része a TA variánsra is érvényes lesz. Az Enermax LCLC terméke is egy „maintenance-free”, azaz gondozásmentes hűtés, gyárilag feltöltve folyadékkal, nekünk semmivel nem kell vesződni, csak beszerelni és használni.
A blokk itt némileg magasabb, mint amit a Kühler 620-nál láttunk, de átlagot tekintve még ez is alacsony kialakításúnak mondható. A blokk réz hűtőeleme nem hagyományos, hanem „micro-fin” kialakítású Quad Shunt Channel technológiával kiegészítve, melynek megértését az alábbi ábra segíti.
A dolog lényege, hogy csökkenti azt a „határréteg-effektust”, amely a fém és a hűtőfolyadék találkozásánál keletkezik, ez a módszer hatékonyabban és gyorsabban adja át a hőt, mint azok a standard megoldások, ahol egyetlen egybefüggő réz tömb jelenti a kontaktot. A pumpa hosszú élettartamú (50 000 óra), köszönhetően a dupla kerámia csapágyazásnak. A motor 12 V-os feszültséggel dolgozik maximum 2200 perceként fordulatszámmal, de PWM-es vezérléssel.
A csövek hossza 31,5 cm, anyaguk FEP (fluorozott etilén propilén), amely ránézésre egy bordázott, viszonylag merev, de azért hajlékony műanyag, természetesen szivárgásmentes. A csövezés elég hosszú ahhoz, hogy nagy méretű házakban is kényelmesen használható legyen. A hőleadó felület itt is single radiátor, anyaga alumínium, méretei 151 (Ho.) × 120 (Szé.) × 32 mm (Mé.), azaz nagyjából standard méret, és a megszokott módon, 12 cm-es ventilátor közbeiktatásával rögzíthető a számítógépház hátsó 12 cm-es ventilátorhelyére.
A két darab ventilátor igen különleges lapátkialakítással rendelkezik, a mérnökök szerint ez alacsonyabb zajszint mellett biztosítja a megfelelő légszállítást. A vezérlés 4-tűs PWM-es csatlakozón keresztül történik, de további mozgásterünk is van, ugyanis a légkavarók motorja mellett apró mikrokapcsolót helyeztek el, amivel mi magunk választhatjuk meg, hogy a ventilátorok milyen profillal üzemeljenek. A kapcsolónak három állása van, így háromféle beállítás választható, ezek a „Silent”, a „Performance” és az „Overclock” mód. Ezeknek köszönhetően a zajszint 8,5 dB(A) - 32,8 dB(A) között változhat, az első érték bizony szívmelengető.
A ventik mérete 120 × 120 × 25 mm, úgynevezett „Twister” csapágyazást használnak, ami az alacsony motorzaj mellett igen hosszú élettartamot is kínál, ami a gyártó szerint 100 000 MFTB órás üzemidőt jelent. A mellékelt gumi alátétek csökkentik a ventilátor keltette zajt és rezgést. Az Enermax terméke még az Antec megoldásánál is sokoldalúbb, nincs olyan foglalat (amire van értelme), amit nem támogat: Intel LGA 775/1155/1156/1366/2011 és AMD AM2/AM2+/AM3/AM3+/FM1/FM2, tehát teljes a kör.
A blokk felrögzítése hasonló az Antec-Asetek megoldáshoz, itt is karmokkal rögzül a pumpa a megfelelő keret használatával, melyet aztán a hátlapi keretbe kell belecsavarozni. Arról nincs információnk, hogy a blokk és a radiátor Enermax gyártmány-e, vagy valamilyen külső termék, de kevésbé hasonlít az Asetek modellekre, így az sem elképzelhetetlen, hogy az Enermax gyermeke, mert a ventilátorok biztosan saját egységek.
A termék doboza tekintélyes méretű, tele van mindennel, ami csak kellhet: ELC120-TB hűtés, két darab csendes ventilátor, hátlapi rögzítőlemez, lefogatókeretek, csavarok, kézikönyv. A blokk gyárilag pasztázott, így azonnal használatba vehető a rendszer.
Ez a szett némileg erőteljesebb, minőségibb érzetet kelt, mint az Antec Kühler H2O 620, ami nem is csoda, hiszen ára alapján is eggyel magasabb kategóriában versenyez, ennek fényében kissé meglepő és sajnálatos, hogy az Enermax „csak” két év garanciát vállal a termékre.
Tesztkörnyezet
Tesztkörülmények, részletek
A teszt idejére egy Core i5-2500K ES processzort tudtunk beszerezni, amely egy szorzózár-mentes, Sandy Bridge mérnöki példány, 3,3 GHz-es alap- és 3,7 GHz-es turbó órajellel, négy natív maggal, HT nélkül. 32 nanométeres gyártástechnológiával készült, maximális fogyasztása 95 watt, emellett integrált grafikus magot is tartalmaz. Bár a mérésekhez nem volt szükség 3D-s teljesítményre, a rendszerbe egy komoly, ASUS Radeon HD 6950 DirectCUII videokártyát építettünk be, a konfig alapjául pedig egy felsőkategóriás, GIGABYTE Z68X-UD7-B3 szolgált.
A rendszerbe 2 × 4 GB, 1866 MHz-es MHz-es Kingston HyperX DDR3 memóriákat ültettünk, bár ennek a mérések szempontjából nem volt jelentősége. Sokkal inkább a tápegységnek, mely egy Enermax Lepa G900 volt, 900 wattos összteljesítménnyel. Egy viszonylag csendes darab, főleg kis terhelésen, így az általa keltett zaj kevésbé zavart bele az összképbe. Háttértárként egy 1000 GB-os Seagate merevlemezt alkalmaztunk.
Ami szintén lényeges, hogy az összes hűtést ATX számítógépházban, felszerelt oldallapokkal mértük, így szimulálva az otthoni, átlagos felhasználási körülményeket. Ehhez egy minőségi és igen tágas Antec P280 állt rendelkezésre, melyet egy korábbi cikkünkben töviről hegyire be is mutattunk nektek. A házban rengeteg kiegészítő ventilátor van, de ezeket most nem használtuk a mérés során, hogy pontosabb képet tudjunk adni a hűtések zajosságáról.
Egyéb részletek
Mint már említettük, felszerelt oldallapokkal mértünk, és a kiegészítő ventilátorokat nem használtuk, hogy ne bonyolítsuk újabb légkavarókkal és azok jellemzőivel, zajszintjeikkel a dolgokat. Mivel mind a két modell teljesen új volt, így a gyári pasztázással helyeztük fel őket a processzorra. Egyes gyártók megemlítik, hogy az új pumpák az üzembe helyezéskor még eltávolíthatnak némi levegőt a rendszerből, és amíg be nem járatódnak, kicsit „kluttyogósabb” lehet a hanguk, ezért mindkét hűtésen eszközöltünk 1-2 órás bejáratási fázist. Az alaplap ventilátorvezérlési képességét minden esetben kikapcsoltuk, kivéve az Intel gyári hűtést, hiszen itt a szabályozás nélküli fordulatszám minden esetben mindennapi használatra alkalmatlan zajszinteket eredményezett volna.
Mindkét modellt a saját ventilátoraival mértük (az enermaxokat silent profillal!), így azok adatai a mérvadóak a légszállítást és a zajt tekintve. Az ELC120-at lemértük egy, illetve két légkavaró alkalmazásával is. A légáramlat minden esetben a házból kifelé haladt, azaz a ház oldala és a radiátor közötti ventilátor szívó hatást produkált, ami az Enermax második egységével egy fújó hatással is kiegészült.
A szoba hőmérséklete a mérések ideje alatt körülbelül 22-23 Celsius fok volt. A ház oldallapjai végig fel voltak szerelve, csupán a fényképezéskor szereltük le az egyiket. A hanggal kapcsolatos észrevételek minden esetben csupán tájékoztató jellegűek, és nem pontos, laboratóriumi körülmények között készített dokumentációk, már csak azért sem, mert a méréseket nem volt lehetőségünk süket szobában elvégezni, egy átlagos családi ház emeleti szobájában készültek a felvételek, a saját fülünkre hagyatkozva.
A mérés folyamata
Elsőként egy alapórajeles mérést végeztünk el a hűtésekkel. Ehhez a Core i5-2500K alapfeszültségét manuálisan 1,2 voltra állítottuk be, a Turbo Boostot kikapcsoltuk, de az EIST-et bekapcsolva hagytuk. Így a CPU terhelés alatt minden esetben 3,3 GHz-en, megközelítőleg állandó 1,2 volton üzemelt. Ennél a beállításnál a teljes rendszer "load" fogyasztása 126 watt volt. A második profilnál a Turbo Boost-ot engedélyeztük, és a szorzót 42-re, míg az alapfeszültséget 1,36 V-ra állítottuk be, azaz a 4,2 GHz-es órajelhez jelentősen megemelt feszültséget társítottunk. Ennek köszönhetően terhelés alatt a teljes rendszer fogyasztása egészen 177 wattig kúszott fel.
A terheléshez minden esetben Prime 95-öt használtunk, abból is a második modult, amely a legnagyobb terhelést rója a központi egységre (a RAM-okat viszont kevésbé használja). A terhelés minden esetben 25 percig tartott, majd egy 5 perces visszahűlési fázis következett. Az egész procedúrát az AIDA64 rendszer stabilitást teszt modullal monitoroztuk. Az összesített minimum, maximum és átlag CPU hőfokok mellett átlagot képeztünk a négy mag egyenkénti adataiból, és ezekből is külön diagramot készítettünk.
Minden hűtéshez közzétesszük az elkészült képernyőmentéseket is, melyek tartalmazzák a hőmérsékleti monitorozás grafikonját, a CPU terheltség grafikonját, illetve az eredmények statisztikáját. Természetesen egy agresszív Prime95 terhelés nem felel meg a mindennapi használat során jelentkező terhelésnek, de így egységes képet kaphatunk a hűtések teljesítményéről, ugyanakkor ha a Prime95-ben az adott modell bizonyított, biztosak lehetünk abban, hogy a mindennapi használat során sem fog csalódást okozni, és adott esetben még halkabban (ventilátortól függően) képes lesz ellátni a feladatát.
Teszteredmények
Mostanra minden lényegi információról említést tettünk, lássuk hát az eredményeket!
Antec Kühler H2O 620 részletek:
Alapórajel és tuning
Enermax ELC120-TB részletek:
Mérés alapórajelen, 1 ventilátorral
Mérés alapórajelen, 2 ventilátorral
Mérés tuningolva, 1 ventilátorral
Mérés tuningolva, 2 ventilátorral
Összefoglalás
...és vélemény
Ahogyan az a grafikonokból kiderült, mindkét modell jelentősen jobb hűtési teljesítményt nyújtott, mint a gyári Intel megoldás, de ebben természetesen nincs semmi meglepetés, az lett volna az érdekes, ha nem ezt tapasztaljuk. Ennél sokkal fontosabb a két LCLC egymáshoz képesti viszonya. Összességében az látszik, hogy az Enermaxhoz nem véletlenül jár két darab légkavaró, egy ventilátorral nem tudott annyira hatékony lenni, így mindkét légkavaró használata javasolt és indokolt. Sokkal többet profitálunk a plusz teljesítményből, mint a második ventilátor miatt keletkezett többletzajból. Az Antec Kühler H2O 620 a teljesítményt tekintve nem vallott szégyent, sokszor képes volt elérni, vagy meg is haladni az Enermax ELC120 produkcióját, de fontos kiemelni, hogy érezhetően magasabb zajszint mellett.
Az Enermax a Silent profillal hozta azt, aminél az Antec ventilátora esetleg már jelentősen felpörgött, azaz nagyobb csendben kínál hasonló teljesítményt. Ha a tuning profilt állítottuk volna be neki, egészen biztosan jelentősen alacsonyabb hőfokadatokkal találkozunk volna, az Antec 620-hoz képest is. Ha 20 000 forint körül tudunk LCLC megoldásra szánni, nem vagyunk túlzottan a csend megszállottjai és szimpatizálunk a 3 év garanciával, akkor az Antec Kühler H2O 620 bátran ajánlható modell, tuningra és mindennapi használatra egyaránt. Ha komolyabb teljesítményre van szükségünk, vagy csendesebb üzemre vágyunk, és ezért tudunk 25 000 forint körüli összeget áldozni, akkor az Enermax ELC120-at célszerű választani, egyikben sem fogunk csalódni. Ugyanakkor azt is fontos leszögezni, hogy az LCLC nem csodaszer, inkább egy lehetőség, amit érdemes fontolóra venni. Ezeknek a hűtéseknek a teljesítményét és zajszintjét egy komoly léghűtés is tudja abszolválni, vagy legalábbis megközelíteni, hasonló áron, vagy adott esetben olcsóbban.
Ami dönthet, az a rendelkezésre álló hely: a nagy léghűtések nem minden házba férnek el kényelmesen, vagy akadályozzák bizonyos komponensek beszerelését (például magas bordás memóriák), ezzel szemben az LCLC vízhűtések blokkjai csak a foglalat határain belül kérnek helyet. Az egyetlen, amire figyelni kell, hogy a radiátor elférjen és beszerelhető legyen, azaz kell a hátsó 12 cm-es ventilátor felszerelési pont. Mint mindig, döntés előtt érdemes sorra venni az igényeket és a szempontokat, és ha a végeredmény szerint egy LCLC vízhűtés jobban megfelel céljainknak, akkor kiválasztani egy megfelelő modellt, akár a cikkünkben szereplő két termék közül valamelyiket, amelyet a Bluechip webáruházában meg is találtok!