Company of Heroes 2 (PC) - Teszt
Hét év telt el azóta, hogy a Company of Heroes meggyőző sikert aratott, most itt a 2. részéről egy összefoglaló teszt.
Company of Heroes 2 (PC)
- Fejlesztő: Relic Entertainment
- Kiadó: SEGA
- Hivatalos honlap: www.companyofheroes.com
- Megjelenés: 2013. június 25.
A játék egyik legnagyobb dobása, hogy elveti a csontig rágott háborús helyszíneket és teljes mértékben a keleti front eseményeire koncentrál: tizennégy küldetésen keresztül pillanthatunk be a háború szörnyűségeibe. A cselekmény a Vörös Hadsereg egykori tisztjének feljegyzéseiből áll össze, akit harctéri tapasztalatai a teljes morális összeomlás szélére sodortak és aki egy puritán cellában várja sorsa beteljesülését. Bár a készítők nem tudták elhagyni a hazafias mázat, mégis hiteles képet festenek: nagyon jó, hogy a szovjet hadvezetés kíméletlen módszerei sincsenek takargatva; sokszor a kényszersorozott, ágyútölteléknek használt egységek alkotják majd csapatunk jelentős részét...
A folytatás játékmenete érezhetően komoly finomhangoláson esett át az alapokat mégis érezhetően az első rész hagyta örökül. A mérnökök felhúzzák az épületeket, ezekhez rendelhetjük hozzá az egységeket, míg a gazdasági hátteret a területek elfoglalásával és birtoklásával biztosíthatjuk. A sikerhez persze többre lesz szükségünk, hiszen az utánpótlás-muníció és üzemanyag „szentháromság” nélkül nem sokra megyünk – az erőforrások menedzselése kulcsfontosságú tényező a játék folyamán. Mivel nem lehet végtelen egységünk egyszerre, ezért állandó sakkozást igényel majd a korlátozott férőhelyek hatékony feltöltése. A küldetések több szakaszban nyílnak meg: eleinte csak az adott térkép egy-egy szeletét láthatjuk, ám a különböző területek felfedezésével egyre nagyobb mozgásterünk lesz. A legfontosabb célpontokat apró nyilakkal jelölték, így eltévedni nem nagyon lehet: igaz a fejetlen portyázásnak sincs sok értelme, mert csak a lineárisan felfűzött mellékküldetések lenyomása után ugorhatunk neki a pályát lezáró csatának.
Mint más stratégiák esetében, itt is a „kő-papír-olló” elve érvényesül: nincsenek legyőzhetetlen egységek, nincs alapvetően győztes taktika; még a sokak által nagyra tartott páncélos hadviselésnek is megtalálhatók a gyenge pontjai. Csapataink három fokozatban fejlődnek: minden szint növeli a harci morált ill. különböző képességeket old fel; a harcedzett veteránok értelemszerűen jobban teljesítenek éles helyzetben. Újdonság, hogy a pályán elhagyott fegyvereket összeszedhetők, így az alap egységek tovább képezhetők egy-egy elhullajtott fegyver birtokában. A keleti front esetében kikerülhetetlen tényező a kegyetlen orosz tél: a brutális időjárás mindkét oldalon számolatlan szedte áldozatait; már a játék bejelentését követően hallani lehetett, hogy az időjárás kiemelt stratégiai szerepet kap. A katonáink ennek megfelelően kihűlhetnek a hidegben, a befagyott folyók jege elbírja a páncélosokat, a mély hóban az egységek lassabban haladnak, szélcsendben a nyomok tovább maradnak láthatóak. Bár az időjárás taktikai szerepe inkább a multiban számít jobban, azért akad néhány pálya, ahol a farkasordító hideg ellen védelmet kell biztosítani a katonáinknak...
Ha már multit emlegettem, akkor nézzünk rá a többjátékos csatákra, amely nem más, mint a kulcsfontosságú ellenőrző pontokért vívott kemény küzdelem, némi erőforrás-menedzsmenttel megfűszerezve. A harctéri tevékenységekért tapasztalati pontok járnak, választhatunk magunknak tábornokot is, akik eltérő passzív és aktív erősségek birtokában jelentősen befolyásolhatják a küzdelmeket. A fejlesztők mindezek mellé egy Theater of War módot is kapcsoltak, amiben történelmileg hiteles küldetéseket kapunk: a misszióknak egyedül is nekiállhatunk; de beállíthatunk gépi segítséget vagy tolhatjuk coop-ban is... Elég egy pillantás a játékra és azonnal kiderül: a Relic alkotása jelenleg a legszebb RTS a piacon. A harmadik verziónál tartó Essence-engine mindent tud, ami manapság elvárható: részletgazdag látványt, helyenként botladozó fizikát és csodás effekteket kapunk; a dinamikusan változó időjárás pedig gyönyörű. Az egységek nagyon szépen ki vannak dolgozva, minden apró részlet a helyén van; kár hogy táj és a tereptárgyak már kevésbé tetszetősek, bár a rombolhatóság azért javít az összképen. A fejlesztők a debütáló TrueSight-rendszer bevetésével valósághű látási viszonyokat modelleztek: a lényeg, hogy a rendszer számításkor figyelembe veszi a környezeti tényezőket és az egységek típusát is.
A méltató szavak mellett természetesen a hibákról is szót kell ejteni... Az átvezető mozik dinamikusak és tartalmasak: a srácok jól használták a filmes hangulatkeltő eszközöket; kár hogy az animációk a pár évvel korábbi látványt idézik. Ennél lényegesen idegesítőbb a mesterséges intelligencia szinte megszokott bénázása: bár az egységek képesek önállóan és taktikusan mozogni, néha egészen bárgyú dolgokban tudnak elakadni. Az útkeresés helyenként még mindig botrányos: az apró kőhalmok csapdájában vergődő harckocsik, kőfal előtt bambán álldogáló bakák; vagy a lövedékek hatását kezelő túlvezérelt fizika alaposan betesz az élvezeti faktornak. Bár jópofa újítás a rendszer nem kezeli megfelelően az elhagyott eszközöket, ezért ha nem nézünk időnként embereink körmére, sok extrát veszíthetünk. Mivel egy idő után elég sok egységet irányíthatunk nagyon zavaró a fix kamera, ráadásként a nagy interfész is túlságosan sokat takar... Hangok tekintetében a program jól teljesít: a robbanások, fegyverek és járművek hangja, zajok és zörejek mind nagyon szépen sikerültek; a szinkronszínészek jól játszanak, még a kicsit erőltetett orosz akcentussal is ki tudtam békülni. A zenei aláfestés nekem kicsit szikár, semmi extra, de a heroikus taktusok jól egészítik ki és foglalják keretbe az eseményeket...
A tesztelés kezdetén a fokozott elvárások miatt kicsit szkeptikus voltam, de a félelmem alaptalan volt, mert a játék minden hibája ellenére remek lett. A fejlesztők ügyesen gazdálkodtak az első felvonás örökségével és az okos újításoknak köszönhetően, még gyökeres változtatások nélkül is egy minőségi programot készítettek. Egy nagy fekete pont jár, amiért a németek oldalán nem szállhatunk harcba, de a hírek szerint hamarosan érkezik a német kampány is és a Theater of War felhozatala is folyamatosan bővülni fog. Bár a Company of Heroes 2 kicsit kevesebb újdonsággal szolgál a vártnál, mégis tartalmas szórakozás, ezért a műfaj szerelmesei biztos hosszú ideig el lesznek vele...
GameTeVe értékelés: 8.5
- Vizualitás: 9
- Zenebona: 7
- Játszhatóság: 8
- Szavatosság: 9
Pozitívum:
- autentikus hangulat
- kiváló egyjátékos mód
- tartalmas multi
- remek látvány
Negatívum:
- bénázó mesterséges intelligencia
- hibázó útkeresés
- nincs német kampány
- kevés érdemi újítás
- kisebb optimalizálási hibák