The Incredible Adventures of Van Helsing - Teszt

Kevesen hittek benne, de a honi NeocoreGames csapata a The King Arthur 2: The Role-Playing Game-re rálicitálva egy még hosszabb nevű játékot tett le az asztalra a The Incredible Adventures of Van Helsing személyében, ami ráadásul még nem is RTS, hanem egy hack and slash, leginkább a Diablo és a Torchlight vonalán mozogva. A címhosszban tehát mindenképp az említett két rivális fölé nőtt, sőt, úgy érzem nyugodt szívvel mondhatom, hogy más téren is igazán példát vehetnek a nagyok a hőn szeretett kis csapatunktól, akik megmutatták, hogy a hatalmas költségvetések töredékéből is létre lehet hozni egy olyan játékot, ami könnyedén utat találhat a rajongók szívéhez. Van Helsing kalandja ugyanis valóban hihetetlen lett, de csak vegyünk mindent szépen sorra.

A játék története szerint mi az ifjonc és nem kevésbé vámpírellenes Van Helsing-et fogjuk irányításunk alá venni, aki szó nélkül lépett be anno az apja által létrehozott kis Kft-be, ami leginkább a förmedvények eltakarítására szakosodott. Az épp Londonban tartózkodó főhősünk egy szépséges, ködös napon aztán levelet kap, amiben arra kérik apját, hogy ha lenyomta a brit világ unalmas démonait, akkor ruccanjon már át egy kicsit Erdélybe, mert ott annyi dög gyülemlett fel egy rakáson, amivel senki más nem veheti fel a harcot, csakis a nagy Van Helsing. Faterunk azonban már kicsit megcsömörlött az évek alatt és visszavonultságában minden munkát átpasszol nekünk, ezért aztán ránk vár a feladat, hogy Borgovia sötét lakosságát alaposan megtizedeljük hűséges és felettébb szemrevaló kísértetkísérőnkkel, Lady Katarina-val, aki egy mágikus köteléknek hála tart velünk tűzön-vízen át. 

Mint látható, a történet jóval kötöttebb, ezért nem meglepő, hogy csak egyetlen szereplővel nyomulhatunk, így a karaktergenerálás rögös útjain is jóval hamarabb átléphetünk. Azért egy minimális szinten a külsőségekbe is belenyúlhatunk, de ez kimerül a színezés megválasztásában, így miután kiválasztottuk a nekünk tetsző nehézséget, már csodálhatjuk is a remek zenével megáldott bevezetőt. Van Helsing Jr. egyébként két fajta fegyvert forgat a legszívesebben: az egyik a hűséges pisztoly, illetve puska, amikkel már a távolból is könnyedén megtizedelhetjük az ellenfél csapatait, a másik pedig a közelharcban előnyös kard, amit ugyan lassan forgat, de olykor még így is életet ment. Szerencsére Lady Katarina-t sem kell félteni, aki a csata hevében átvedlik és egy sokkal harciasabb formában csépeli tovább a démoni szörnyetegeket. Ezekből egyébként elég sokféle lesz, így találkozhatunk sima megszállt falusiakkal, vámpírokkal, farkasokkal, de még farkasemberekkel is, egyedül talán csak a medve-disznó-ember okozhat egy kis hiányérzetet, de így is lesz miből mazsolázni.

Lehet, hogy karakteralkotással nem fogunk sok időt eltölteni, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne mivel szöszmötölni, hiszen a szintlépések után és a meganyi lehetőségnek köszönhetően bőven fogunk majd variálni. A manapság oly divatos skillek tanulása és fejlesztése mellett ugyanis a tulajdonságaink pontjait is mi oszthatjuk el a négy fő lehetőség között, amik alaposan beleszólnak majd a karakterünk jövőjébe. Ezek a szokásos erő, ügyesség, mágia és szerencse vonalon mozognak. Ha a pontokat elosztottuk, akkor jöhetnek a képességek, melyeket két fára bontottak a készítők: vannak a közelharci skillek, amik leginkább a kardforgatásra vannak kihatással, különféle varázslatokkal megspékelve, míg a másik talent a távolsági harcosok kedvenc helye lesz, más és más pisztolyokkal és puskákkal karöltve. Minden egyes képességhez passzív lehetőségek is tartoznak, amiket mi magunk választhatunk ki a játék folyamán, így eldönthetjük például, hogy teszem azt egy skill jobban sebezzen, esetleg inkább kábítson, vagy netalántán a lövésünk még fel is robbanjon. Ezeket harc közben is kiválaszthatjuk, hiszen az adott specialitásra rákattintva dühért cserébe aktiválhatjuk őket egészen 3 szinten keresztül. A düh egyébként a harcok közben automatikusan felgyülemlik, úgyhogy mindig lesz elég, tudunk miből gazdálkodni. Kitanulhatunk még különféle trükköket és aurákat is, utóbbiak passzív előnyökkel látnak el minket, míg előbbieket bevetve néha még egy komolyabb csata kimenetelét is megváltoztathatjuk. Különféle előnyökkel is gazdagodhatunk majd kalandozásaink során, amit mindig egy bizonyos feltétel elvégzése, vagy elérése után kaphatunk meg, melyek szintén passzív bónuszokkal látják el hősünket.

Korábban már említettem, hogy érdemes megfontoltan fejlődni, ami könnyű szinten annyira még nem fontos, de normálon és az annál nehezebb fokozatokon könnyedén megszívhatjuk a farkas farkat. A játék ugyanis nehéz, az ellen szinte mindig tömegben támad, ezáltal pedig a túlerő sem lesz ismeretlen fogalom számukra, így mindenképpen ajánlatos óvatosan becserkészni a dögöket, feltéve, ha ez lehetséges. Külön kihívást jelenthet a hardcore karakter indítása, ami csak mazochistáknak és acsivadászoknak ajánlott, mert egy komolyabb játék elvesztése nyomán a környezetünkre is veszélyt jelenthetünk. Külön kiemelném még Lady Katarina-t is, aki szinte mindig segít nekünk, ráadásul a tapasztalati pontokból is kap rendesen, így akár egy távolsági DPS-közelharci tank kombót is kihozhatunk a duónkból. A kisasszony tehát fontos taktikai elemként funkcionál, ráadásul még meg is szabhatjuk neki, hogy egy-egy összetűzés esetén kit támadjon elsőnek, visszavonuljon-e, vagy támogasson minket, de akár még vásárolni is elküldhetjük, persze csak ha a kufár nem lepődik meg egy szellem betérésén. Bár Van Helsing világában a természetfeletti erők és lények szinte mindennaposak, úgy mint nálunk a Barátok Közt.

Természetesen a hack and slash stílus velejárója a nagymennyiségű loot, ami itt fokozottan is igaz, érdemes tehát minden kis résbe bekukkantani, mert könnyedén találhatunk egy agyonvarázsolt páncélszettet is. Kicsi rá az esély, de ki tudja. A tárgyak színezete egyébként mindenkinek ismerős lesz, a szokásos szürke-zöld-kék-lila-sárga és brutálisan epic sárga nyomvonalon halad, azaz pár pillantás és bármiről eldönthetjük, hogy kell-e nekünk, vagy sem. Ezt hivatott segíteni a leírás is, ahol rögtön láthatjuk, hogy az adott tárgy miben nyújt többet, vagy épp kevesebbet, mint a jelenlegi használatban lévő eszköz. Egyes tárgyakba plusz erősítéseket, úgynevezett eszenciákat is pakolhatunk, amiknek segítségével extra tulajdonságokkal ruházhatjuk fel a cuccost, bár ehhez szükségünk lesz egy laboratóriumra is. Szóval a legtöbb már ismert játékelem, ami a zsánert hivatott kellemessé tenni itt is jelen van, így akár a különféle pozitív hatásokkal felruházó oltárokat is említhetném.

A The Incredible Adventures of Van Helsing nemcsak az egyjátékos örömökre szomjazókat igyekszik kielégíteni, hanem az online élet szerelmeseit is, hiszen egyszerre akár 4-en is viaskodhatunk a démonok hordáival. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mekkora feeling, mikor 4 hatalmas kalap rohangál a szörnyetegek tengerében, miközben 4 Katarina kalimpál az első sorban. Sajnos a kezdeti időkben még gyakoriak voltak a fagyások, ha egyáltalán elindult kooperatív móka, de azóta szerencsére már sokat javult a rendszer. A fagyások azonban az egész játékban jelen vannak, hiszen pár foltot követően is van, hogy sűrűn megakad, vagy teljesen megáll, ami egy-két alkalom után már kifejezetten idegesítő. Ezt tovább tetézi pár bug is, bár ezek annyira nem vészesek, az előbb említett komolyabb hibákkal ellentétben.

A látványra azonban már egy rossz szavunk sem lehet. A helyszínek meglehetősen változatosak és a méretükkel sincs semmi gond, a táj szépsége pedig lehengerlő. Káprázatos animációk kíséretében másznak elő a lények a falakról és fákról, hogy legyűrjenek, azonban mi is hasonlóan minőségi effektekkel kísért támadásokkal tántorítjuk meg őket. Ha közelebbről is szemügyre vennénk a faunát, akkor a görgővel közelíthetünk is, de a grafika minősége így sem romlik, úgyhogy hatalmas reszpekt a NeocoreGames-es srácoknak. Ráadásul a King Arthur 2 óta egészen jól sikerült optimalizálni a motort is, mert már egy gyengébb konfiguráción is látványos és folyamatos futás érhető el. A hangok terén azonban már kicsit árnyaltabb a kép. A zenék csodálatosak, néha meg-megálltam egy pár percre, hogy élvezzem a dallamokat az erdő, vagy a város lágy ölén. A szinkron azonban már korántsem ilyen tökéletes, de legalább a játék humora remekül működik, két főszereplőnket szinte élvezet hallgatni, ahogy egymást, vagy épp a konkurenciát és a műfajt oltják. Itt jegyezném meg, hogy hazánkban magyar felirattal jelent meg a játék, úgyhogy aki egy kicsit is hadilábon áll az angollal, az is nyugodtan belevághat a szörnyetegek világába.

A NeocoreGames előtt megemelem a hatalmas Van Helsing kalapom, hiszen a The Incredible Adventures of Van Helsing személyében egy olyan hack and slash-t tettek le az asztalra, ami még a nagyokat is megszorongatja. Mit megszorongatja, egyes elemekben még föléjük is nő, méghozzá úgy, hogy a műfaj alapjain nem változtattak, inkább csak csavartak egyes elemeken. A kaland 15 óráját szinte két pillanatnak éreztem és ebbe a tökéleteshez közeli élménybe még az említett fagyások és akadások sem tudtak belerondítani, sőt a műfaj sajátjaként kezelt ínhüvelygyulladás kellemetlen hatásai is elkerültek. A magyar felirat csak további plusz, ráadásul az ára is elenyésző a nagyok árnyékában, hiszen most 10 euró alatt behúzhatjuk a Steam-en. Azt hiszem nem is kell ennél több érv a játék mellett, úgyhogy aki túlegyszerűsítettnek találta a Diablo 3-at és már beleunt a Tochlight 2-be, annak kötelező darab az ifjú Van Helsing kalandja, de akit eddig hidegen hagyott a műfaj, most annak is megéri belekóstolni, mert ilyen áron, ilyen minőséget bizony keresve sem találni. Szép volt fiúk, büszkék vagyunk rátok!

Pro:

Kontra:

• Gyakran fagy
• Egy-két bug
• Szegényes szinkron
• Kezdőknek nehéz lehet

Értékelés:

• Vizualitás: 9
• Zenebona: 8
• Játszhatóság: 9
• Szavatosság: 9

Írta: Mike (GameTeVe)