Tőlem szokatlanul, meglehetősen sok időnek kellett eltelnie, hogy rá tudjam magam venni a film megtekintésére, egy képregény adaptációhoz képest. Talán az elején érdemes leszögeznem, hogy Wonder Woman karakterénél érdektelenebb és kétdimenziósabb DC hős nem létezik (szvsz), sosem rajongtam érte különösebben. Ne most, Captain America, ez most a DC tagozat.

Pár szót engedjetek meg az álmokról. Sok tekintetben hasznos álmokat dédelgetni, van, akit hajtanak, van, aki szeret ölelő karjaiba menekülni zord világunkból, és van, aki divatból készít magának \"mondvacsináltakat\". Ezek a léc magasságától függően válhatnak valóra, vagy maradhatnak meg menedéknek, de egy biztos... az álmok attól igazán gyönyörűek, hogy nem mindig teljesülnek be.

Az "Arthur Király: A kard legendája" című film sok tekintetben maradandó élmény marad amatőr filmrajongásom világegyetemében. Hiszem, hogy nem vagyok egyedül ezzel, dacára, hogy sokan megpróbálták elhitetni velünk, nézőkkel, ez márpedig nagyon nem így van. Hiába bilincselt le a film minden képkockája, alatta csapott belém igazán a felismerés, aminek már régen be kellett volna ütnie, hiszen nem új keletű jelenségről van szó.