Ezzel játszottunk: Kholat

A 8 férfiból, és 2 nőből álló csapat január 25-én érkezett Ivdel városába vonattal, majd Vizhai-ba, a legnyugatibb lakott településre utaznak kocsival. Január 27-én indulnak meghódítani céljukat, ám még aznap, betegeskedése okán Yuri Yudin, a csoport egyik női tagja visszafordulni kényszerül. A tábor körül kamerák és naplók leírásaiból jól nyomon követhető a csoport mozgása egész az incidenst megelőző napig. Január 31-én értek egy magasföldi terület határához, és megkezdték a mászáshoz szükséges előkészületeket. Egy erdős területen ételt és egyéb készleteket helyeztek el, melyet visszaútjukra kívántak tartalékolni. A csapat február 1-én megkezdte a hágón való átkelést, ám komoly hóviharok miatt irányt vesztettek, és nyugat felé mentek tovább, Kholat Syakhl hegy csúcsa felé. Mikor hibájukra ráébredtek, úgy döntöttek tábort vernek a hegygerincen. 

A expedíció tervei szerint Dyatlov csapata február 12-én, mikor Vizhaiba visszaért volna, azonnal telegráf-üzenetet küldött volna a helyzetükről. Ám az üzenet nem érkezett meg. Akkor a 2-3 napos késések normálisnak számítottak egy hasonló út során, ám mikor február 20-áig sem érkezett hír a csoportról, egy felderítő csapatot küldtek a területre, nemsokkal később pedig már az orosz hadsereg és a hatóságok is beszálltak a keresésbe helikopterekkel. Február 26-án a keresőcsapatok megtalálják Kholat Syakhl mellett a csapat elhagyott sátrát, melyen hatalmas lyukak tátongnak. Néhány lábnyom vezet a szomszédos erdős rész felé, melyek azonban 500 méter után elvésznek a hóban. Az erdő szélénél egy tábortűz maradványait találják, az első két holttesttel - akik cipő és ruha nélkül, alsóneműjükben fekszenek ott. Innen nem messze további három holttestre bukkannak, köztük Dyatlovéra is, helyzetük és a póz, melyben halálukkor voltak, arra enged következtetni, hogy a sátortáborhoz akartak visszatérni. A többi holttestet csak sokkal később, május 4-én találják meg, több mint 4 méter hó alatt, az erdős terület mélyén. 

A vizsgálatok az először megtalált holttestek esetében kihűlést állapítottak meg - egyiküknek volt egy kis törés a koponyáján, de ezt nem minősítették halálos sérülésnek. Azonban a később talált testek vizsgálata különös dolgokat fedett fel. Súlyos sérüléseket szenvedtek a hegymászók - egyiküknek beszakadt a koponyája, másik kettőnek pedig beszakadt a mellkasa. Ezek a sebek nem mindennapos erőről árulkodnak: a kutatás szerint olyan erejű lökés kellett hogy érje őket, mintha egy kocsival ütköztek volna. Súlyos, külső sérüléseik azonban nem voltak, kivéve hogy egyikük nyelve kiszakadt - mint később kiderült, nem kiszakadt, pusztán a mikróba-környezet pusztította le a puha szervet. Az első feltételezések szerint a mansik támadhatták meg a csapatot, ám kézitusa vagy más külső erő jelei egyáltalán nem voltak felfedezhetőek. Tökéletesen rekonstruálható volt, hogy a csoport a tábort egy éjszaka folyamán, sietősen hagyta el. Belülről kivágták a sátrakat, és mintegy az erdő felé menekültek - a -25 fokos hideg ellenére egyesek csak zokniban, vagy alsóneműben. Több testen letépett ruhadarabokat találtak, mintha egymásról szedték volna le a ruhákat, hogy abba csavarják magukat a hideg ellen. 

A terület jellege okán a többször felmerülő lavina lehetőségét újra meg újra elvetették. Egyre több furcsaság került napvilágra. Több kutatás azt bizonyítja, hogy a területen rengeteg fémhulladékot találtak, melyek alapján többen úgy vélik hogy a csoport egy katonai fegyverpróba idején volt rossz helyen, és rossz időben.  Hogy miért hagyta egy ennyire tapasztalt csapat, ennyire sietősen el a táborhelyét, tudván hogy a biztos halálba menekülnek egy ennyire hideg és szokatlan környezetben, na ez az igazi misztérium. 

Játékmenet

Mivel a teljes játék szorosan kapcsolódik a történethez, az elején ezt ismertetik is velünk egy intro formájában, mégpedig Sean Bean narrációjával. Ezután máris Ivdel városában találjuk magunkat, ahonnan a túrázók is indultak. A város elhagyatott és ellepte a hó. A szél süvít. Amint megteszünk pár lépést, egy kellemes női hang kezd el énekelni. Ezután el is kezdhetjük felfedezni a várost és máris egy ösvényre terel minket, amelyen (a történet szerint) elindultak a túrázók. Már a legelején érezhetően melankolikus a hangulat, kiválóan bele tudjuk élni magunkat a történetbe.

 

Miután elindultunk az ösvényen a zene változni kezd és szépen lassan elérünk egy sátorhoz, amely egy biztos pontot is ad. Ugyanis a pálya iszonyatosan nagyra sikerült és ezek a táborok jelentik a kapcsolatot az egyik és másik távoli pont között. Ezek segítségével tudunk gyorsutazni is, ezzel is megspórolva egy kis időt. Az első táborban átvészeljük az első napot és gazdagabbak leszünk egy iránytűvel, egy térképpel és mellé néhány koordinátával és egy zseblámpával. Mivel a térképen magunkat nem látjuk, így azt is nekünk kell behatárolnunk, hogy jelenleg hol is helyezkedünk el (ezért is vannak a koordináták). Az aktuális célok fel vannak rajzolva , de nekünk kell rájuk találni a szélességi és hosszúsági adatok tanulmányozásával.  Iszonyatosan könnyen el lehet tévedni, ami az életünkbe is kerülhet. Apropó élet. Mivel egy horror játékról beszélünk ezért különféle szörnyekkel is találkozhatunk. Itt két csoportra bontanám őket, hiszen vannak a rejtélyes "jók", akik vezetnek minket a helyes ösvényen és vannak a "rosszak", akik pedig ha rossz ösvényre térünk felbukkannak és kinyírnak minket. A futás nem mindig opció, hiszen karakterünk egy pár lépés után már szuszog és homályosan lát. Tapasztalatom szerint többször találkozhatunk az ösvény végén a "rosszakkal", hiszen tovább már nem tudnánk menni - így hát a játék inkább kinyír minket, minthogy megmutatná a helyes útvonalat. Tehát kb. 10x meghaltam, míg rájöttem, és betájoltam magam a térképen, hogy itt már nem is lehet (a térkép szerint) tovább menni.  Mindegy, azért többször nekiiramodtam, hogy na majd most.

Az ösvények követése mellett (mivel szerteágazóak), gyűjtögethetünk különféle jegyzeteket, amelyek különféle naplókból származnak. Ezek gondolkodásra késztetnek - ezek alapján kellene összerakjuk a sztoryt. Azonban minden egyes kis foszlánnyal újabb és újabb kérdőjelek jelennek meg, a végére pedig már teljes a zűrzavar, mégpedig azért is, mert az írok nem zárták le igazán. Nyilván ez annak is betudható, hogy a valós történetnél sincs konkrétum. Mindenkinek magában kell eldöntenie, hogy mi is történt valójában. 

A Kholat már Unreal Engine 4 -el van felszerelve és elképesztően gyönyörű részletességekkel találkozhatunk. A játék egyetlen negatívuma, hogy nehéz tájékozódni benne, így rengeteg időt kell vele tölteni, míg egyáltalán rátérünk a helyes útvonalra. Sokan éppen emiatt tarthatják unalmasnak egy idő után, hiszen nem köti le eléggé a figyelmünket. A játék magyar felirattal is elérhető, aminek nagyon örültem és tulajdonképpen összességében meg vagyok elégedve a fejlesztők munkájával. Vannak hiányosságok, de egy ilyen történethez lehet, hogy éppen a fapados térkép passzol. 

*az összes kép a játékból származik

*köszönjük a játékot a Magnew Kft. -nek!