Shadow Tactics: Blades of the Shogun

Számomra, ami legelsőre megtetszett, az a kor és hely ahová a történet elrepít minket, méghozzá Japán Edo-korszakába. Aki nem jártas a Japán történelemben, az többek között magából a játékból megtudhat rengeteg információt, személyeket és történelmi eseményeket ismerhet meg, de gyorsan összefoglalva, az Edo-kori Japán az 1600–1867-as évek között korszakot öleli fel. Ez a kor egybeesik a Tokugawa sógunátus időszakával. A keleti ország egyik zűrzavaros időszaka, amikor a szamurájok és sógunok eladósodtak, létrejött a polgárság, és nagyrészt csak kínai és holland kereskedőkkel lehetett üzletet folytatni. Majd a korszak végén, 1867-ben a Meidzsi restauráció révén Japán határai megnyíltak, Japán belépett a gyorsan fejlődő nemzetek sorába. A szamurájok és sógunok kora végkép letűnt.

Minden játszható karakternek – és npc-nek is – van hangja, a csapatunk tagjai közötti apróbb párbeszédekre érdemes odafigyelni, egyfelől elég viccesek, másfelől pedig magukról a karakterekről, a történetről és a korszakról is sokat megtudhatunk.

Csapatban az erő

Összesen öt karakter lesz különleges alakulatunkban, akik mind nagyon eltérő képességekkel rendelkeznek. Elsőként Hayatot kapjuk kezünk alá, aki lényegében Cooper a Desperadosbol… de komolyan. Még a személyisége is eléggé hasonló, ahogyan képességei is. Nagy kedvencem volt John fegyvertárában a kés, ezt a szerepet Hayatonal a shuriken tölti be. De mielőtt félreértenétek kedves olvasók, nem koppintják teljes mértékben kedvenc vadnyugati pisztolyhősünket. Hayato azért mondhatni sokoldalúbb. Míg Cooper nem tudott felmászni a házak tetejére, Hayato képes rá. Azzal, hogy a készítők kinyitották vertikálisan is a teret, rengeteg játékopciót adtak a kezünkbe. Másfelől ha Hayatoval merészkedünk 1v1 vagy akár több ellenfeles nyílt harcba az könnyen rosszul sülhet el. Ő egy ninja és nem éppen a szemtől szembeni harcra edzették ki. Hayato messziről hatékonyabb, az igazi lopakodós, sunyulós gyilkos, akinek lépte halk akár a szellő.

Mugen aki viszont egy igazi szamuráj, már alkalmas a nyílt harcra. Képes egyszerre három emberrel is végezni, ezt egyetlen képességgel képesek vagyunk véghezvinni, de ha kell, akkor egyetlen kardcsapással is végezhetünk egy ellenféllel. A Sword Wind nevezetű képesség viszont három csapásból áll, amit ne pazaroljunk egyetlen ellenfélre.
Hayato egy kődobással képes elvonni vagy magára vonni a figyelmet, Mugen saját sake-ját áldozza fel a nemes küldetés céljából. Vigyázzunk, nem minden ellenfelet érdekel a sake, így lesz olyan, akinek hiába hajigáljuk az orra elé, le se tolja majd, így máshogy kell elcsalni a helyéről.

Elnézve a képességeket, rengeteg kombót lehet összehozni. Persze nem mindig lesz alkalmunk az összes karaktert irányítani. Egyes pályákon csak kettő vagy három lesz elérhető, de még így is, rengetegféleképpen lehet megcsinálni egy pályát.

Ha már a pályáknál tartok, akkor érdemes megemlíteni, hogy ezek nagyon ötletesre sikerültek. Nincsen ismétlődő helyszín, minden szépen kidolgozott, nekem nagyon tetszettek.

Többféle enemy típussal kerülünk majd szembe, a szamurájok például kemény diónak ígérkeznek, hiszen páncéljuk miatt például Hayato shurikenje nem elég hatékony, Aiko álruháján pedig átlátnak, ezzel is rá vagyunk kényszerítve arra, hogy minél jobban kihasználjuk a karakterek képességeit.

A Shadow Tactics nem sok újat hoz, de a régi mechanizmusokat majdhogynem tökélyre csiszolta, és nagyon jó érzés nosztalgiázni úgy, hogy nem kell elővenni a már rongyosra játszott darabokat.