powered by www.bluechip.hu

We are the dwarves

Űrbéli kalandozások törp módra

by Sommendáré
2017. January 12. 15:32
Címkék:
Az alapkoncepció, amiből a We are the dwarves épül, a Lost Vikings egykori csodára emlékeztet. Jó-jó ott vikingek voltak, nem törpök, meg az ugye platformer volt, nem akció rpg, de ettől még nekem rögtön az ugrott be. Mélyebbre ásva a játékban azonban észrevesszük, hogy csupán az a kis hasonlóság van a két játék között, hogy helyszínnek nem úgymond a mi saját Földünket kapjuk és három egymástól eltérő, képesség-specifikus hőst kapunk.

we-are-the-dwarves-banner

Az elgondolás nagyon tetszetős. A törpék világát kihelyezni a világűrbe elmés és ötletes, és rengeteg potenciált rejt magában. Harcosaink szülőbolygója haldoklik, népük pedig őket választotta ki a feladatra, hogy felkutassák egyetlen reményüket a menekülésre, az Endless Stone-t.

Külön érdekessége a játék világának, hogy az űr nem a bolygón túl létezik, hanem úgymond azon belül. Itt számomra előkerül a viking mitológiából ismert Void, az üresség. Na, ez itt nem üres. Olyan mintha a kozmikus világot inkább egy zseb univerzumba helyezték volna, mindenféle fura lénnyel, felfedezendő barlangokkal, ahol minden sarkon valami meg akarja ölni harcosainkat.

De törpe harcosokról van szó, őket pedig nem könnyű csak úgy felfalni.

we-are-the-dwarves-screenshot1

For the Dwarves!

Törp harcosaink hajótörést szenvednek - furcsa ezt így leírni tudva, hogy se tenger nincs, sem pedig külső űr… na, mindegy – emiatt pedig nem tudjuk rögtön őket irányítani. A játékot okosan írták meg, hagynak időt a törpék megismerésére, és nem kell azonnal három karakterrel nyűglődni.

A három törp mindegyike nagyon eltérő képességekkel bír, de ismerős szerepeket töltenek be. Az igazi erődemonstrátor Forcer, aki igazi szakértője a lőfegyvereknek. Egy méretes mordállyal mászkál, amivel kényelmes távolságból lehet minden ránk törő ellent megsemmisíteni. A nagyobb számú csapatokat érdemes megszórni gránátokkal, aztán szétlőni a maradékot. Forcer egy könnyű karakter, őt lesz a legkönnyebb irányítani. Mondhatni ő a normális damage dealer. De van itt nekünk tankunk is, akinek a közelharc az erőssége, Smashfist két puszta kezével és pörölyével megy neki az ellenfeleknek. Ő akkor érzi igazán jól magát – és akkor hasznos – ha minél inkább benne van a csata közepében, így a rage folyamatosan nő, amitől csak még nagyobbakat üt. Lényegében egy berserker.

Akármennyire is kreatív a világ, a nevek elég beszédesek és nem gondolkodtak rajtuk sokáig. Az előbbi két karakter még semmi, Shadow meglepő módon inkább a lopakodó karakter. Nem érdemes vele nyíltan konfrontálódni, hiszen képességei alapján nem ebben a leghasznosabb. Képes teleportálni, füstbombát használni menekülésre, vagy szimplán az ellenség megzavarására.

Míg egyedül rohangálunk törpjeinkkel, nem tűnik ki, mennyire jól egészítik ki egymás képességeit. Amikor együtt a három űrbajnok, na akkor indul be az igazi dara. Itt viszont már ajánlatos használni a taktikai módot, vagyis tapadjunk a space gombra és használjuk ki a karakterek képességeit. Erre érdemes figyelni, mert rossz harci taktika esetén hamar fűbe harapnak hőseink.

we-are-the-dwarves-hero

Na már csak a fent említett veszély és halandósági faktor miatt is kell nagyon odafigyelnünk a pályákon fellelhető ércekre és kövekre. Háromféle drágakő lelhető fel a pályákon, amivel fejleszthetjük harcosainkat. Energy Ore - Star Crust – Dwarven Ore. Mindhárom kő másra való. Az elsővel képesek vagyunk a lemerült és sérült alrendszereket javítani, a másodikkal szimplán a fizikai állapotot tudjuk helyreállítani, míg az utolsóval az űrruhák képességeit tudjuk fejleszteni. Ez utóbbi nagyon fontos, és érdemes átgondolni mit fejlesztünk, mert keveset lelhetünk fel belőlük. A pályák minden zugát kutassuk át kövek után, mert az űrruhák/páncélok rendszerei, ha leállnak, akkor az eddigi halálozási veszély csak nőni fog. Ha a Life Support System lekapcsol, akkor lényegében érdemes nekiállni gödröt ásni a törpöknek.

we-are-the-dwarves-screenshot2

A pályák változatosak lennének, ha látnánk belőlük rendesen valamit. Lehet ez csak rám igaz, de én alig tudtam megkülönböztetni egymástól a szinteket, pusztán azért, mert a színskála korlátozott, és úgy egyáltalán a grafika nem mutat sokat.

Ellenfelekből sincs hiány, őket is sikerült különlegesen változatosra készíteni. Gyilkos növények, trollok és további  szörnyűségek támadnak ránk szinte minden szegletben. Emellett maga a környezet is halálos és/vagy ártalmas a karakterekre nézve. Fekete lyukakban tűnhetnek el örökre, bűzös mocsarakba merülhetnek el, és így tovább. Az űr elég barátságtalan hely.

we-are-the-dwarves-screenshot3

Ami még nem működik jól a játékban, az a mesterséges intelligencia. Elég kiszámíthatatlan, hogy mikor hallanak meg, és mikor látnak, így szegény Shadow-val a legnehezebb és legidegesítőbb a játék. Egyszer méterekről meglátnak és hallanak, hol pedig akkor sem vesznek észre, ha az arcukba állunk. Talán ez attól függ, épp milyen lénnyel van dolgunk, de még ellenfél csoportokra sem tudtam felállítani egy viselkedési „algoritmust”.

A We are the dwarves kreativitása itt-ott akkorát perecel, mint egy nagymama, aki eldöntötte, hogy ő lesz a következő gördeszka világbajnok. Egy két bug-ba is bele lehet futni, a játék nehézsége pedig olyan változó, mint egy hormon túltengéses nő jókedve. De a játék nem szörnyű, sőt, el lehet vele lenni jó pár órát, de 10-15 óránál nem nagyon ígér többet.

comments powered by Disqus