Mass Effect 3 - Citadel DLC

Az egész kaland furán indul: a Normandyt felújításra és nagygenerálra szárazdokkba küldik, így az egész legénységet messzire zavarják róla – minket speciel a Citadellában, Anderson admirális ultramodern legénylakásában rekkentenek el. A négy nagyobb küldetésből álló harci cselekmények – amik ezúttal a DLC felét sem teszik ki – hamar beindulnak, valaki ugyanis egy ex-katonai arcokból álló zsoldoscsapatot ereszt kapitányunkra, és innentől kezdve csak folyamatosan durvulnak a dolgok. Egyre-másra esünk be a csapdákba, nagyestélyiben jelenünk meg egy jótékonysági partin, majd összeakasztjuk bajszunkat egy megdöbbentő főellenféllel is. A végső csata meglepően nehéz, egyes részek teljesen harcmentesek, alapvetően új színeket hozva a Mass Effectekbe, ráadásul az egész DLC csak új területeken játszódik.

De szerencsére nem erről van szó – a nagy győzelem után ugyanis valakinek a fejéből kipattan az ötlet, hogy egy hatalmas bulival kellene megünnepelnünk a túlélést és a Normandy-mentést. És lőn, a galaxis legnagyobb partiját elkezdjük megszervezni. Nem csak piát kell vennünk, de fel kell vennünk a kapcsolatot minden régi ismerősünkkel, lecserélhetjük a bútorzatot a lakásban – és persze mindenközben felderíthetjük a környéket is, vagyis a Citadella eddig sosem látott bulinegyedét. Nem csak a játékterem kínál lehetőségeket a nyerésre, de felkereshetünk egy kaszinót is, sőt, egy virtuális csatateret kínáló játékban is részt vehetünk. Ez utóbbi messze többet tud, mint anno a Mass Effect 1 hasonló kiegészítője, millió opciót, virtuális társat, ellenfelet, nehezítést nyithatunk meg, legalább két-három órát hozzátesz a játékidőhöz, ha mindent meg akarunk itt nyitni.

Amint azonban elkezdődik a buli, elfelejtjük ezt, ez az óra ugyanis minden Mass Effect-rajongó álma. Tényleg, ha kicsit is kötődsz Garrushoz, Mirandához, Talihoz, Wrexhez, vagy bármelyik másik karakterhez, folyamatosan vigyorogva fogod nézni az eseményeket. A pontos forgatókönyv ráadásul elképesztően változatosan alakulhat korábbi döntéseinktől, a letöltött DLC-ktől, Shepard nemétől és romantikus szálaitól, no meg a partival kapcsolatos döntéseinktől függően. Az mindenesetre biztos pont, hogy szinte minden pillanat valami belső poén, célzás valami Mass Effect mémre (végre kiderül, hogy Tali milyen illatú!), vagy a negyedik fal vidám áttörése, kikacsintás a játékosra. 

Mint elmebeteg Mass Effect rajongó, nyugodt szívvel jelentem ki, hogy elképesztően jól sikerült a lezárás. Nagyon sokat nevettem és izgultam a játék alatt. Az összes részt többször végigjátszottam, és engem is mint sokan másokat, már-már kötödés fűzött egy-egy karakter sorsához. És nagyon jó volt látni, hogy a BioWare a zűrös harmadik rész indulása óta, ilyen gondos munkát adott ki a kezei közül. A DLC mérete 5gb fölé rúg, de minden pénzt megér. Aki hasonlóan hozzám imádja őket, annak biztosan nem csak egyszeri élmény lesz, mert újra előfogja venni, hogy szenvedjen, nevessen, izguljon, harcoljon a "barátaival" egy szebb világért.